Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

megelőző évek magas szanálási arányával szemben az új lakónegyedek kevesebb bontással valósultak meg. A szanálásokat ért kritikák miatt, és persze gazdasági megfontolásból is, a VI. ötéves tervből elhagyták a magas szanálási arányú területeket, vagy mérsékeltebb szanálást indítványoztak, és megszüntették a teljes területre kiterjedő szanálást. A rehabilitáció gazdaságosabb volt, mint a bontás és új építés, mivel törekedett minden használható épület megtartására, adott esetekben gazdaságos bővítésérc (emeletráépítés, tetőtérbeépítés). A rehabilitációs koncepció elfogadását, megvalósulását az tette lehetővé, hogy különböző szinteken is támogatottságot kapott: az ÉVM Lakásosztályán, az Országos Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban és az ingatlankezelő szervezetekben is támogatta a terveket néhány szakértő. A Budapesti Pártbizottság 1981 szeptemberében tárgyalta a fővárosi felújításokkal kapcsolatos anyagot, az Országos Tervhivatallal, az ÉVM-el, a Pénzügyminisztériummal, valamint a kerületi pártbizottságokkal, IKV-kkal és Fővárosi Tanács VB-vel is egyeztetett anyag alapján. Októberre az Ingatlankezelési és Építési Főosztály programot dolgozott ki. Eszerint: „Rehabilitáció alatt egy lehatárolt terület-egységen belül lévő épületek korszerűsítéssel egybekötött felújítása értendő a szükséges mértékű bontások és újépítések (foghíjak) egyidejű elvégzésével." A rehabilitáció szervezésére külön szervezeti egységeket kívántak létrehozni, a fővároson belül, és az érintett kerületeknél is. „Az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen feladat nagyságrendje, bonyolultsága sok közreműködő szervezet tervszerű, összehangolt munkáját kívánja meg. Ezért az előkészítés minden eddigi felújítási munkától eltérő, igényesebb, tervszerűbb, gondos munkát kíván meg."

22 A Fővárosi Tanács Vezetői Értekezlete 1983. szeptember 22-i állásfoglalása szerint „koncepcionálisan - szakértők bevonásával, társadalmi és szakmai vita rendezésével - meg kell határozni, milyen rehabilitációs feladat áll előttünk, s ennek végrehajtása hogyan tervezhető." 1982 februárjában a BVTV Városépítési Kutatási Osztálya elkészítette a VII. kerületi kísérleti rehabilitációs tömb programjavaslatát, melynek indoklásában mind erősebb szerepet kapott a belső-pesti városrészben megindult kedvezőtlen társadalmi-demográfiai folyamatok (mindenekelőtt a népességcsökkenés, elöregedés és elszegényedés, azaz a slumosodás) megállítása, visszafordítása. (1970-1985 között a belső pesti kerületek népessége 31%-kal csökkent, miközben Budapest népességéé 4%-al emelkedett. Ez a drámai fogyás is szerepet játszott a rehabilitáció indoklásában.) „Előző okok szükségszerűen a belső városrészek felé fordították a városépítészet és szociológia figyelmét, és előtérbe került az elöregedett városrészek rehabilitációjának sürgős szükségessége."

23 A rehabilitációs programjavaslat több ponton célzott a belső városrészek társadalmi státuszának emelésére: „Mivel ezek a területek biztosíthatják a hagyományos urbánus, nagyvárosi életforma és a város továbbélésének lehetőségét a XX. század végi igényszinten, 22 VI. ötéves terv lakóház-fenntartási irányelvei, az Ingatlankezelési és Építési Főosztály tanulmánya, 1981. 23 Metodika és programjavaslat Budapest VII. kerület épülettömbjének rehabilitációs tervezéséhez, BVTV 1982. február, TSZ: 9-624-1/81 .TK.