Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
mellett fontos szerepe volt az állami építtetők (tanácsok, minisztériumok stb.) felelőssége, érdekeltsége hiányának. Az anyag fokozott gazdasági érdekeltség megteremtését sürgeti a lakáskérdés megoldásában, ennek keretében került sor arra, hogy lakásszám helyett a lakásépítés költségkeretét határozza meg, ezzel ösztönözve az állami építtetőket gazdaságosabb lakásépítésre. A fővárosi tanács több alkalommal is fővárosi és országos pártszervezetek támogatásáért „lobbizott", nemcsak az ötéves tervekhez, hanem az éves népgazdasági tervekhez kapcsolódva is, arra hivatkozva, hogy a főváros nem kezelhető „egy kalap alatt" az ország többi településével, részben határain túlnyúló szerepköre miatt, részben „mennyiségi szempontból", mivel súlyánál fogva kulcsszereplője a 15 éves terv teljesítésének, dc politikai szempontból sem, hiszen itt koncentrálódik a munkásosztály nagy része. E kezdeményezések változó sikerrel jártak. A III. ötéves terv időszakában felmerült tervszám-emelési javaslat nem járt eredménnyel, a IV. ötéves terv időszakában azonban - összefüggésben a fővárosi (és vidéki nagyvárosi) lakásépítés kulcsszerepével a tervezett egymilliós lakásszám elérésében - a főváros 1000 lakás megépítéséhez kapott többletforrást. A mennyiségi szempontok mellett a főváros minőségi kérdésekben is igyekezett „alkukat kötni" az országos szervekkel, felhíva a figyelmet arra, hogy a fővárosi lakásépítés tervezése kapcsán nem alkalmazhatóak mechanikusan az országos normák, pl. a szanálási arányszám, középmagas- és magasházak aránya tekintetében. A szanálás óhatatlanul magasabb arányú lesz, mint a vidéki településeken, a tcrülctgazdálkodás és a városiasság igénye miatt pedig több középmagas és magasház építése szüksé- gcs, még ha cz költségtöbbletet is jelent. Időközben azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a zajló lakásépítések nem lesznek elégségesek az eredetileg célul kitűzött politikai cél - minden arra jogosult lakásigényének kielégítése - eléréséhez. Erre a veszélyre már egy 1963-ra elkészült jelentés 69 felhívja a figyelmet 70 , bár már cz a forrás is utal rá, hogy az elmaradásban olyan tényezők is szerepet játszanak, mint pl. a vidéki lakosság beáramlása, a válások számának növekedése, tehát a lakásigények előre nem látható mértékű emelkedése. Felmerül a program politikai céljának „puhítása" is: „Hangsúlyozom, a párt és a kormány sohasem mondta azt, hogy az összes jogos lakásigényeket kielégítjük, hanem azt mondta, hogy meg kell kísérelni, hogy 1975-re minden, arra igényt tartó család lakáshoz jusson." 71 Egy a 15 éves program félidejében készült jelentés 72 megállapítása szerint, a la68 BFL XXXV. 1 .a. 3/58. öc. Az MSZMP Budapesti Bizottság pártbizottsági ülése 1965. április 28. Tervezet a főváros fejlesztésének néhány problémájáról - Politikai Bizottsági előterjesztés, Szépvölgyi Zoltán szóbeli kiegészítője. 69 BFL XXXV. I .a. 4/139. őe. Az MSZMP Budapesti Párt-Végrehajtó Bizottságának ülése 1963. február 4. A Fővárosi Tanács jelentése a budapesti lakáshelyzetről, a lakásépítés és lakáselosztás jelenlegi rendszeréről. 70 BFL XXXV. 1.a 4/151. őe. Az MSZMP Budapesti Párt-Végrehajtó Bizottságának ülése, 1964. augusztus 12. A Fővárosi Tanács Végrehajtó-bizottságának jelentése a fővárosi lakásépítési program végrehajtásának helyzetéről és a további feladatokról. Dávid Ferenc hozzászólása.
