Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése
elhelyezésénél munkásosztály lakóhelyéül szolgáló települések kiemelése, valamint néhány a háztartás-szerkezettel kapcsolatos utalás, például, hogy figyelmet kell fordítani az egyedül élők, gyermektelen házaspárok és nyugdíjasok lakhatására. Jelen kutatás interjúalanyai megerősítették, hogy az alapelveket mindenekelőtt mennyiségi, gazdasági (a lakások átlagköltségei az állami lakásépítésre kötelező érvényűek), ebből kiindulva kialakított műszaki megfontolások határozták meg, amelyek részletesen rögzítésre is kerültek 23 . „[E]z a dolog nem alulról építkezett, nem az egy szem embertől, a családtól, az átlagos családnagyságtól vagy a munkahelyek elhelyezkedéséből, hanem felülről indult el egyszerű mennyiségi számításokból. Hogy van Budapesten [...] ennyi lakás, ennyi háztartás, ezeknek a megfelelő mennyiségi ellátása ennyiben van meg, ennyiben hiányzik és akkor ez és ez kell. Se idő se mód nem volt [ezt differenciálni]." 24 Az állami lakásépítés tervezése és építése során tehát főként mennyiségi megfontolások érvényesültek, majd a lakáselosztás rendszere volt az, ami egyes társadalmi csoportok kiemelt lakáshoz juttatásával „társadalmi tartalmat adott" a lakótelep-építésnek. „Meg volt szabva az OT által, hogy 53 m 2 kell legyen az átlag [lakás-alapterület], elosztási probléma volt miután megépült, hogy kinek adták a lakást"." A 15 éves lakásépítési program egyértelműen deklarálta, hogy a tömeges lakásépítést területileg koncentráltan, a program megfogalmazása szerint „új lakónegyedekben" kell megvalósítani. Ennek okaként nem valamilyen társadalmi, urbanisztikai program, hanem gazdasági megfontolások szerepelnek: az „új építési módszerek elterjesztése", és „az építőipar magasabb fokú szervezettségének minél jobb kiaknázása". A dokumentum szerint az építkezések helyének kiválasztásánál „kerülni kell a drága alapozási módokat igénylő területek kijelölését", a tervezésnél „tartózkodni kell minden felesleges vagy nélkülözhető, a lakásépítést drágító, illetve az építési időt növelő anyagok és szerkezetek alkalmazásától". Meghatározásra került a beépítés sűrűsége, az állami lakások átlagos nagysága - a második ötéves terv időszakában 48 m , 1,8 átlag-szobaszámmal, amit a határozat később felülvizsgálni rendel. Szintén gazdaságossági megfontolásokból a program előírásokat tartalmazott a félszobás lakásokra, kiegészítő helyiségek méretére vonatkozóan, meghatározta emellett a lakás-felszereltséget is, sőt még olyan részletekre is kitért, mint a tető formája és az emeletmagasság. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a különféle megszorítások mellett számolni kell „a lakosság tényleges igényeivel, a kialakult szokásokkal és hagyományokkal". Nyilvánvaló volt, hogy az előírtak hagyományos építőipari technológiával nem tarthatók, ezért a program az építés-technológiára és -szervezésre vonatkozóan is rész23 Az MSZMP dokumentumai cs maga a 15 éves lakásépítési terv tartalmaz információkat arra, hogy milyen társadalmi megfontolások húzódtak meg a tömeges lakásépítés terve mögött. A program megvalósításáért felelős további szervezetek (az ÉM, illetve később ÉVM, az OT, a tanácsok) dokumentumaiban azonban már nem található ilyen társadalmi program, utóbbiaknál a mennyiségi, gazdaságossági, műszaki megfontolások dominálnak. 24 Gáspár Tibor. 25 Dalányi László.
