Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)

Van telefonjuk a bérkocsitulajdonosoknak (nem a bérkocsisoknak) és magánfuvarozóknak is. Nem fizettek elő távbeszélőre az irodai munkát végző beosztott kistisztviselők, de még osztályvezetőik sem. Az egyetemi végzettséget igénylő foglalkozással bíró értelmiségiek közül azok, akik ügyfélkörükkel való szoros kapcsolattartásra voltak ráutalva (orvosok, ügyvédek, építőmérnökök stb) jelentős számban birtokolják a telefont. A telefon még mindig munkaeszköz. A privát telefonhasználat növekedése csak a 20. század első évtizedében kezdődik el, 1900-ban a főállomások 10, 1910-ben 16%-a magánlakásban volt felszerelve. 1912-ben gyakori, hogy egy-egy bérház lakóközössége rendelkezik egy-egy fővonali telefonkészülékkel. Házfelügyelők, portások, gondnokok felügyeltek ezekre a telefonokra. Baumfeld Zsigmond két egymás melletti bérházában (VII. Damjanich u. 36-38.) a házfelügyelőnél, a Budafoki út 9-11. sz. ház portásánál volt a készülék elhelyezve. A telefonnal rendelkező magánlakások tulajdonosai korukban számon tartott életpályával, foglalkozással, vagyonnal, stb. rendelkeztek. Neveik lexikonokban, névtárakban, korabeli újságokban fordulnak elő, sőt immáron a világhálón is rendre megjelennek. Beretvás Hugó (Fillér utca 24.) Ady-versekre írt dalokat, Biermann Henrik (Andrássy út 21.) névmagyarosítást kezdeményez a fővárosi demokrata körben, Bláthy Ottó Titusz (Retek utca 77.) a transzformátor egyik feltalálója, Fodor Ernőnek (Margit krt. 1.) híres a zeneiskolája, a sajtó foglalkozik Gcrliczy Ferenc Dísz téri palotájával. Van telefon Bárczy István polgármester Nagy János utcai, Lázár Pál műegyetemi tanszékvezető Elnök utcai, Lechncr Ödön Főherceg Sándor utcai otthonában. 1912-ben a telefon előfizetői névsor már tükrözi a főváros országos szerepkörét. A miniszterelnökség tíz, a belügyminisztérium tizenegy fővonallal rendelkezett. A honvédelmi tárca nyolc, a vallás- és közoktatási szintén nyolc telefonállomással bírt. A Kereskedelemügyi Minisztériumban már szakosztályonként működött egy-egy fővonal. Voltak telefonok a külföldi konzulátusokon, a bíróságokon, az országos hatáskörű intézményekben. A központi városháza 1912-ben már húsz fővonallal rendelkezett. Természetesen lehetett beszélni telefonon a kerületi elöljáróságokkal is, voltak készülékek a köztisztasági kerületi irodákban, az adószámvitcli osztályokon és gazdasági hivatalokban. Az oktatási intézmények közül az elemi iskolák még nem, de néhány polgári iskola (pl. a Petcrdy utcai, Aréna úti polgári leányiskolák) már bírt telefonállomással. Az egyesületek közül már rendelkeznek telefonállomással a kistisztviselőket (posta és távírda-alkalmazottak) és a legjobban fizetett szakképzett munkásokat (vases fémmunkások, nyomdászok, mozdonyvezetők) összefogó szervezetek is. 1912-ben a távbeszélő a fővárosi üzleti élet infrastrukturális hátterének egyik, de nem nélkülözhetetlen eleme. Minél távolabb feküdt az üzlet körzetének forgalmi tengelyétől, illetve minél távolabb a Duna - Nagykörút közötti övezettől, annál jobban ritkulnak a telefonnal felszerelt vállalkozások.