Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése

sok megindítására, bár idővel a magánerő kisebb-nagyobb mértékű bevonásával épülő lakások is integrálódtak a lakótelep-építésbe), a tanulmány alapvetően az állami beruházásban épült lakótelepekhez kapcsolódó várostervezési folyamatokat vizsgálja, szociológiai megközelítésben. A vizsgálat tárgya a várostervezés szociológiai elemzése során maga a tervezési folyamat, az ebben megjelenő társadalmi erők és érdekek (eltérően a várostervezés számára dolgozó szociológiától, amely a tervezés folyamatában vesz részt, információt szolgáltat a tervező, a döntéshozó számára).

4 A várostervezés, minthogy a térszerkezetet érintő minden beavatkozás egyben bonyolult érdekviszonyokba történő beavatkozás is, mindenkor hatalomhoz kötött tevékenység. A tanulmány arra a szakirodalomban kevéssé elemzett kérdésre keresi a választ, hogy hogyan működött a várostervezés

5 a pártállam sajátos viszonyrendszerében? Jól látható ugyanis, hogy a lakáskérdés politikailag kiemelt témává válásával, ennek nyomán a tömeges lakásépítés programjának megindulásával alapvetően átalakult a várostervezés politikai-gazdasági keretfeltétel-rendszere. Mindennek megértéséhez ugyanakkor fontos az is, hogy mi volt az a politikai koncepció, amelynek keretébe ezek a nagyszabású építkezések beágyazódtak? Tisztázásra szorul maga a lakótelep fogalma is. Erre vonatkozóan egységes, elfogadott definíció nincsen. Az alábbiakban a lakótelep fogalma alatt részben vagy egészében állami beruházásként létrejött, funkcionális egységként (a lakások mellett intézményekkel, szolgáltatásokkal, közterületekkel stb. együtt) megépült, környezetüktől jól elkülönülő, több emeletes, sűrűn beépült, nagyszámú lakást tartalmazó lakóegyütteseket értek.

6 Fontos kiemelni, hogy a fogalom nem kötődik egyértelműen valamilyen építési technológiához (nemcsak az előregyártott nagypaneles beépítettségű területek tartoznak ide). A tanulmány alapját egyrészt írott források adják, a vonatkozó szakirodalmon túl vezető párt- és állami szervek dokumentumai: a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezető testületeinek ülései, a Minisztertanács határozatai, az MSZMP Budapesti Bizottsága, a Budapesti Párt Végrehajtó Bizottság, valamint a Fővárosi Tanács, és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei. A korszak várostervezésére, különösen annak gyakorlati működésére vonatkozó információk az írott forrásokból csak részlegcsen rekonstruálhatók. Személyes visszaemlékezésekből ugyanakkor erről értékes, és eddig jórészt feltáratlan tudás, információ nyerhető, ezért a fentiek mellett egy sor szakértői interjú is készült a vizsgált korszakban vezető beosztásban dolgozó várostervezőkkel, épülettervezőkkel, a Főváros és az Építésügyi és Vá4 SZELÉNYI 1973.; MUSIL 1973. 5 A várostervezés kifejezés jelenthet fejlesztési és rendezési tervezést is. A tanulmányban főként a városrendezési tervezés helyzetét vizsgálom, annál is inkább, mert a vizsgált korszakban városfejlesztés alapvetően inkább a népgazdasági tervek egyfajta területi lebontása volt, mint a helyi sajátosságok, erőforrások, fejlesztési alternatívák, preferenciák, prioritások elemzése nyomán előálló dokumentum. 6 A definíció elemei Csizmady Adrienne-től származnak, ő - hazai és nemzetközi mintákat figyelembe véve - az 500 lakás feletti egységeket tekinti lakótelepnek (CSIZMADY 2003.)