Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Umbrai Laura: Kommunális kislakás-építés Budapesten 1937-1948

Mindennek van persze másik oldala is. 1940 nyarán egy panaszos levél érkezett Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterhez. Ebben a Raktár u. 56. sz. alatti ház melletti épület 75%-os hadirokkant lakója és tulajdonosa, bizonyos Papp Miklós leírja, hogy őt a főváros semmilyen formában sem kereste meg, hogy az építkezéshez belegyezését adja, pedig több feltételt is szabott volna. Sőt, az építkezés okozta károkat - 16 méter hosszú lefestett kerítését 3 részben fürészelték cl, majd a helyéről kiemelték, ami azóta is az udvaron fekszik, vízórája megrongálódott - sem térítette meg neki senki. A fő gondot az okozta a panaszosnak, hogy a 40 család beköltözésével állandó lárma uralta a környéket, ami a folyósról, illetve a szük U alakú udvarról nagyon áthallatszott a telkére. A hangoskodás mellett a porolás is rendkívül zavarta a tulajdonost. A problémák miatt Papp úr több ízben fordult kérelemmel a fővároshoz jelezve, hogy legalább egy kőfalat emeljenek a ház mellé; nem hogy ez nem teljesült, de állítása szerint még választ sem adtak az illetékesek. Kapott viszont feleletet a lakóktól, „... amikor kértem, hogy szüntessék meg az állandó rádióbömbölést, azt a választ kaptam, hogy menjek fel a Sváb-hegyre, ha az sem elegendő akkor a temetőbe."

34 A fővárosnál persze másképp látták a történetet. Papp Miklós 1941 májusában ügyvédjén keresztül arról értesítette a városházát, hogy a Raktár u. 56. sz. udvarán létesített gyerekjátszótér és fürdő folyamatosan zavarja a nyugalmát, sőt a korábban csendes családi házában elviselhetetlenné vált az élet. Nem beszélve arról, hogy a léckerítésen keresztül a gyerekek a panaszos süketnéma hozzátartozóját többször meg is dobálták. Ezt elkerülendő ismételten kérte a téglakerítés felépítését. A hatóság ezek után vizsgálatot indított, az illetékes IX. ügyosztály azonban arról számolt be, hogy a telepen semmiféle rendellenességet nem tapasztalt. Ezt követően a város a tiszti ügyészséghez fordult, hogy tájékoztatást nyerjen arról, kötelezheti-e a bíróság az igényelt kőkerítés megépítésére. A tiszti ügyészség válaszában hangsúlyozta, bár az érvényes közrendészeti szabályzat értelmében a szomszédok nyugalmát nem szabad zavarni, de a kerítés megépítésére nem kötelezhető a főváros. A tájékoztatás mellett az ügyészség azt javasolta a hatóságnak, hogy mindenképpen nehezítsék meg a gyerekeknek a fakerítésre való feljutását, illetve írásban szólítsák fel a telepfelügyelőt és a lakókat a teleprend betartására, s mindezen intézkedésekről feltétlenül értesítsék a sértett felet is. Ezután a lakók meg is kapták a felszólító levelet, amelynek elolvasását 36-an aláírásukkal igazolták. Majd elkészült a gondnok helyszíni szemléjének jegyzőkönyve, amely szerint a panaszos telkét nagyobbrészt egy még üresen álló telek határolja, a kérdéses Raktár u. 56. sz. pedig csak kis szakaszon érintkezik Papp Miklós telkével. A fővárosi ház udvarán egyébként nem található sem játszótér, sem pedig medence, összesen csak egy homokozó szolgál a gyerekek szórakozására. Az udvart a telektől egy 3 méter magas sodrony kerítés választja el, így azon átmászni vagy átdobálni nem is olyan egyszerű feladat. A zaj, illetve a probléma forrása valószínűleg a szomszédos üres telek lehet, ahol a környék összes gyereke játszik. Erre a telekre a sértett saját telkéről egy kb. 2 méter magas törmelékdombot szórt 34 Papp Miklós levele a belügyminiszterhez: BFL IV.1409.C 35701/1940-IX.