Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

A Szociálpolitikai és Közjótékonysági (majd 1940 decemberétől Társadalompolitikai) Szakbizottság tagjai ugyancsak kivették részüket pártjuk ide vonatkozó koncepciójának megvalósításából. Bánóczi László, Gál Benő, Kertész Miklós, Lévai Sándor, Proppcr Sándor és Stern Szeréna a téma elkötelezett hívei, szakértői és lelkes szószólói voltak. Szerteágazó tevékenységük - az 1926-ban elkészült szociálpolitikai akcióprogram-tervezet szellemében - kiterjedt a szociális gondoskodás szinte valamennyi ágazatára. Munkájuk során igyekeztek szem előtt tartani a „szociális népgondozásról" vallott nézeteiket: „az egészség- és munkásvédelem ma már nem emberbaráti érzés, nem a humanizmus kérdése, hanem produktív befektetés, amely nélkül a termelőenergiák végleg elsatnyulnak."

20 Nem tudtak azonban minden részkérdéssel egyforma intenzitással foglalkozni. A kívánalmak, a szükséglet, az aktualitás és a fontosság alapján alakították ki a „rangsort". Az egyes súlyponti kérdéseknek - a frakción belüli munka-megosztásának megfelelően - megvolt a reszortfelelőse. A korszak legégetőbb, legproblematikusabb témái a következők voltak: cmbervédclem, lakásügy, munkanélküliség. E kérdések a maguk szövevényessége, összetettsége folytán a főváros számos egyéb bizottságában (pl. közélelmezési, közegészségügyi és köztisztasági, középítési stb.), rendes és rendkívüli közgyűléseken állandóan napirenden szerepeltek, s mondhatni a témával kapcsolatos vitákban a frakció mindenegyes aktív tagja hallatta hangját. A szociáldemokrata frakció szociálpolitikai tevékenységének tengelyében az embervédelem, azon belül elsősorban az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem állt.

21 Az volt ugyanis a véleményük, hogy a csecsemő-, és gyermekvédelmet az anyáknál kell kezdeni, ezért szorgalmazták - többek között - a házasságkötés előtti orvosi vizsgálatok rendszeresítését, házassági tanácsadó működtetését, a szülő nők életkörülményeinek, egészségügyi ellátásának javítását, a szülőotthonok számának szaporítását. Továbbá fontosnak tartották a megfelelő intézményhálózat kiépítését és központi irányításának megszervezését.

22 Vitathatatlanul jelentős szerepük volt abban, hogy 1934-ben a főváros életre hívott egy 11 fős különbizottságot, amelynek feladata volt a gyermekvédelmi munka összehangolása, irányításának észszerű centralizálása. Kemény és kitartó munkájuk eredményének tekinthető az is, hogy az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet 1941-ben, belügyminiszteri jóváhagyással, „községi közfeladattá" nyilvánították.

23 Majd 1942-ben sor került a szociális gondoskodás és családvédelem újra szabályozására és a Gyermek és Ifjúságvédelmi Hivatal felállítására is.

24 20 Szocializmus, 1926. 7. sz. 234. p. 21 Ld. Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban BFL) IV.1403.ee. (Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága iratai. Közjótékonysági és szociálpolitikai szakbizottság jegyzőkönyvei 1931-1943), és BFL IV.1403.a. Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága, Közgyűlési jegyzőkönyvei. 22 FK 1927. 19. sz. 1077-1078. p., BFL IV. I403.ec 1938. aug. 23-i jegyzőkönyv. 23 Uo. 1940. okt. 2-i jegyzőkönyv és FK 1941. 13. sz. 271. p. 24 Ld. 134733/1942-IX. számú polgármesteri rendeletet: FK 1942. 11. sz. 275. p.