Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

szakszervezetek feloszlatását". A vezetőség „határozottan megtiltotta, az ismert véresszájú szónokoknak, mint Stern Szerén, Knurr Pélné, Peyer, Kabók, Kertész, hogy a közeljövőben bárhol megtartandó előadásokon azt a hangot üssék meg, amely a gyűlés rendőrségi feloszlatását vonhatná maga után." - olvasható egy 1932. október 30-i rendőrségi jelentésben.

11 Az ellenforradalmi korszak utolsó fővárosi törvényhatósági választása után, 1935 nyarától tovább romlottak az MSZDP esélyei, bár a törvényhatósági bizottságon belüli politikai erőviszonyok ekkor még lényegesen nem változtak. A Városháza fórumain azonban alapos átrendeződés következettbe, ismét az ellenzéki képviselők rovására. A hatályos fővárosi törvény ugyanis főként az ellenzéki pártok érdekérvényesítési lehetőségeit korlátozta. A polgári liberális ellenzék és a szociáldemokraták fővárosi pozíciója viszont majd csak a zsidótörvények következtében fog jelentősen csökkeni. Az 1940-ben esedékes választást a kormányzat törvényalkotással „váltotta ki", azaz az 1940. évi XXXI. tc.-vel egy évre, az 1941. évi XIX tc.-vcl pedig határozatlan időre meghosszabbította a törvényhatósági bizottság és a kerületi választmányok mandátumát, azon tagjai kivételével, akik a zsidótörvények következtében nem tölthették be tisztségüket.

12 E törvények következtében az MSZDP fővárosi csoportjának tagjai közül - 1940 vége és 1942. január 1. között-jó néhányan elvesztették mandátumukat. Ekkor a frakció létszámának több mint a fele kicserélődött, zömében olyanoknak kellett kikerülniük a testületből, akik nagy tapasztalattal, jelentős városházi múlttal, értékes községpolitikai gyakorlattal, városházi ügyekben jártassággal, megfelelő politikai kapcsolatokkal rendelkeztek. Távozásuk jelentős érvágás volt a frakció számára, de hozzájárult az egész ellenzéki tábor meggyengüléséhez, a városházi pártviszonyok alapos átrendeződéséhez is. A megüresedett helyekre az igazoló választmány elnökének döntése értelmében keresztény pótképviselők kerültek. A szociáldemokrata frakció új tagjai közül többen az 1942. február 27-i közgyűlésen debütáltak. (Köztük: Diósy László ószeres, Madaras József szücssegéd, Kolonits Ferenc húsipari munkás stb.).

13 Többségük nem rendelkezett sem kellő ismerettel, sem megfelelő tapasztalattal a várospolitikai ügyeket illetően. Nevük még a párttagság körében is ismeretlenül csengett. A frakció személyi állományának kicserélődése folytán a bent maradó, régi városatyákra formálisan lényegesen több feladat hárult, valamennyiük 4-5 szakbizottsági tagsággal is rendelkezett. Ez azonban nem jelentett túlzott megterhelést a számukra. Egyrészt azért mert a bizottságok munkájára a városvezetés már régóta nem tartott igényt, másrészt mert a hamarosan bekövetkező német megszállás megpecsételte az amúgy is elsorvasztott fővárosi autonómia sorsát. n MOLK 149. 651. f. 4/245 őe. 12 Tarjányi SÁNDOR: A fővárosi törvény és módosításai. Budapest, Budapest, Budapest Történeti Múzeum kiadása, 1972. 103-104. p. 13 FK, 1942. 12. sz. 314-315. p.