Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Varsányi Erika: A szociáldemokrata frakció a fővárosi törvényhatósági bizottságban (1925-1948)

külföldi kölcsönügyletcinek rendezetlensége a szociáldemokrata elképzelések egy részének realizálását eleve kétségessé tette. A frakciónak számolnia kellett a városházi pártviszonyok átrendeződésével is, azaz nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a „demokratikus blokk voltaképpen a választásokra kapcsolódott együvé. Csak a viszonyok kényszere tartotta együtt a választások után is. Különféle elemei, ha bizonyos kérdésekben tartósan támogathatják is egymást, végső eredményképpen különböző célokat követnek."

5 A szociáldemokraták városházi politikájában kezdetektől fontos szerepet kapott az önkormányzati jogok és hatáskörök védelme, valamint egy újabb, teljes autonómiát s a kormányzattól független pénzgazdálkodást biztosító fővárosi törvény megalkotásának követelése.

6 Ebben a küzdelemben maguk mögött tudhatták szinte az egész ellenzéket, de nem egyszer - pártállásra való tekintet nélkül - a törvényhatósági bizottsági tagok többségét is. Az együttes fellépésre kényszerítették őket azok a sorozatos nyílt vagy burkolt támadások, amelyek a kormányzat vagy a főváros adminisztrációja, illetőleg vezetése részéről érték az autonómiát, s ha közvetetten is, de megnehezítették számukra az érdemi munkát. Az ellenzék közös akcióira az elkövetkező közel tíz esztendőben a fővárosi törvényekkel és végrehajtási utasításaikkal kapcsolatban bőven adódott alkalom. A témában kezdeményezésükre összehívott rendkívüli közgyűléseken azonban csak kisebb-nagyobb módosításokat sikerült elérniük. Mind az 1930-as, mind pedig az 1934-es fővárosi törvény drasztikusan megcsonkította az önkormányzati jogokat, korlátozta az ellenzék mozgásterét, ugyanakkor a kinevezett és örökös tagok számának növelésével, a választhatók létszámának csökkentésével a kormánypolitikát reprezentáló pártokat privilegizált helyzetbejuttatta. Az e törvények alapján lezajlott községi választások így egyértelműen a szociáldemokraták, ill. az egész ellenzék városházi pozíciójának a fokozatos gyengüléséhez vezettek. Az 1930. decemberi választások végeredményeként kialakult városházi erőviszonyokat lényegesen módosította a közgyűlésbe különböző jogcímeken bekerült 80 városatya, akik túlnyomó többségben a Wolff- és Kozma-párt hívei voltak. így a 37 szociáldemokrata mandátum is leértékelődött. Míg az MSZDP-frakció a fővárosi polgárok választása révén az összes mandátum 24,6%-val rendelkezett, addig az összesen 230 főből álló testületen belül csupán 16%-nyi részesedést tudhatott magáénak. Tehát az előző választási ciklusnál eleve lényegesen szerényebb lehetőségek álltak rendelkezésére, ami az új törvény, az új városházi struktúra következtében még tovább korlátozódott. Eleinte nem hívtak össze rendes közgyűléseket, a rendkívüliek pedig a tisztújítással kapcsolatos feladatokra koncentráltak. Később gyakorlattá vált a rendes közgyűlések negligálása, a különböző indokokkal összehívott rendkívüli közgyűléseken viszont nem lehetett indítványokat és interpellációkat benyújtani. Megszaporodtak a 5 BRESZTOVSZY EDE: A szociáldemokrácia a budapesti Városházán. In: Szocializmus, 1926. 1. sz. 36-37. p. 6 Fővárosi Közlöny (a továbbiakban: FK) 1926. 9. sz. 447. p., 13. sz. 643. p., 28. sz. 1400-1401. p.