Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Frisnyák Zsuzsa: A telefon térbeli terjedése Budapesten (1881-1912)
helyzetek (a döntéshozó családfő és otthona közötti kapcsolattartás) megoldása. Az előfizetői felhívás külön érdekessége, hogy nevesíti azon társadalmi-foglalkozásbeli csoportokat (bankár, üzletember, iparos, gyárigazgató, lapszerkesztő) akik hasznát fogják venni a telefonnak. Mindezeken túl - de egyáltalán nem túlhangsúlyozva megjelenik benne az az érv is, amely a telefonnak az üzleti haszonszerzésben (ügyfélkör bővülése) játszott szerepét hozza fel: „azon kereskedők, kiknek egy telefonállomás van üzletükben, biztosak lehetnek, hogy a telefonhálózat előfizetői őket fogják felkeresni megrendeléseikkel". A telefon valódi rendeltetését nem a propaganda, hanem az előfizetők találták meg. Ez a rendeltetés a telefon működésének első évében egyértelműen az egy üzlet különböző telephelyei közötti irányítás köré csoportosult. Ezt a hierarchikus terjedést szépen példázza a Krausz Mayer és fiai tulajdonában álló vállalkozás. A Mária Valéria utcában működő irodákat összeköttetik a Soroksári úton lévő Gizella malmukkal, a VIII. kerületi szesz-, és angyalmezői malátagyárukkal. De így jár el a budapest-zimonyi vasút építésével foglalkozó vállalat is: három különböző helyen (Váci utca, Sugár út, Zsibárus utca) fekvő irodáikban is felszereltetik a telefont. Ezt tette a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, Spitzer Gerzson és társa nagykereskedők, Gcittncr és Raunsch, Golderberg Samu és fiai. stb. Ezeket a példákat még hosszan lehetne sorolni. Az első üzletévben a legnagyobb számú előfizetői állomással rendelkező cég a MÁV. A MÁV hat szervezeti egységébe (igazgatóság, üzletvezetőség, főműhely, pályaudvar, gépgyár és főszertár-főnökség) vezettetik be a telefont. Voltak olyan vállalkozók is - báláiig néhányan - akik nemcsak érdekeltségeik telefonos összeköttetésével foglalkoztak, hanem magánlakásukba is felszereltették a készüléket. Stern Ignác újpesti szeszgyárát Sugár úti magánlakásából is fel tudta hívni. Mindazonáltal az első üzleti cv végével, 1882. május l-jén, a 271 előfizetővel 16 működő hálózatban magánlakás csak elvétve található (Kovách László háznagy, gróf Lónyay Béla, báró Splényi Ödön). A telefon-előfizetés okai nem merültek ki az egy vállalkozás különféle telephelyei közötti kapcsolattartásban. Már az első üzletévben is kimutatható az a következő éveket egyre erőteljesebben jellemző szándék, amely az egyazon üzletkörben résztvevők közötti kapcsolattartás gyorsítására irányul. A telefonhálózat előfizetői a terményforgalmazás, szállítmányozás és az ezekkel összefüggő pénzügyletek összekapcsolódó tengelye köré szerveződnek. Ebben a nagy tengelyben megtalálhatjuk a közlekedési vállalatokat, a szállítmányozó cégeket, a malmokat, raktárakat, a terménykereskedőket, bizományosokat, biztosítókat, a gabonatőzsdét és a bankokat is. Az előfizetések másik, bár közel sem ilyen sokszereplős és szerteágazó tengelyében azok a vállalkozá15 Előfizetési felhívás a budapesti telefonhálózat vonalaira. A Postamúzeum tulajdonában. 16 Az első üzleti év előfizetőinek teljes, hiánytalan névsorát két, Puskás Ferenc által a rendörséghez benyújtott, 1881. májusi és júliusi sorszámozott névsor hiánya (67-89. és 185-204. közötti tételek) miatt csak úgy tudtam rekonstruálni, hogy a hiányzó tételeket az 1882. február 1-jei állapotot tükröző, nyilvánosan kifüggesztett hálózati névsorból emeltem át.
