Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

A modernizációs program finanszírozása Az Éhen Gyula polgármestersége alatt tapasztalható látványos fejlődésnek ára volt. A város teljes éves költségvetési keretét többszörösen meghaladó nagyságrendű beruházásokat önerőből Szombathelynél gazdagabb települések sem tudták volna megvalósítani. A polgármester kölcsönök felvételével biztosította az anyagi hátteret, de igyekezett a törlesztőrészletek fedezésére új pénzügyi forrásokat is találni (kövezetvám, városi kezelésbe vett fogyasztási adók, megyei hozzájárulás kieszközlése, kommunális intézmények díjbevételei). A kétmillió koronát meghaladó adósságállomány mégis súlyosan megterhelte a várost, s a leköszönő polgármester utódai kénytelenek voltak a helyi polgárokra nehezedő pótadó emelésével növelni a költségvetés bevételeit.

137 A kölcsönök felvétele az adott körülmények között mégis szükségszerű volt, s az 1890-es évek optimista hangulata, gazdasági prosperitása idején nem is számított felelőtlen pénzügyi lépésnek. A korszakban Nyugat-Európában és Németországban általános tendencia volt, hogy a városok az erejüket meghaladó infrastrukturális beruházásokat kölcsönökből fedezték. Bécs és Budapest is hitelből finanszírozott sok beruházást, csakúgy, mint a vidéki magyar települések jelentős része. Az első világháború előestéjére a magyar városok többsége eladósodott állapotban volt, ugyanakkor a felvett kölcsönöket nem mindenhol fektették olyan jövőbe mutató, további fejlődést indukáló beruházásokba, mint Szombathelyen. Ha egy város fejlődni akart, ehhez pénzre, hitelre volt szükség.

138 Modellértékű modernizáció A modernizációs program az egész város akaratából, a koncepciózus polgármester mögé felsorakozó progresszív szellemiségű polgárság támogatásával, a kedvező hitelfelvételi lehetőségek és az állami segítségnyújtás kihasználásával valósult meg. Éhen Gyula polgármesteri tevékenysége a korábbi korszak eredményeire építve betetőzte a város infrastrukturális fejlődését. Szombathelyen a dualizmus időszakában teljes körűen kiépült a modern városi életforma alapját megteremtő közműhálózatok rendszere, ami a korszakban hazai viszonylatban ritkaságszámba ment. A gázüzemű és elektromos közvilágítás, a tömegközlekedési eszközök: az omnibusz és a villamos közúti vasút, a közegészségügyi szempontból meghatározó jelentőségű vízvezeték és csatornahálózat, valamint a szilárd utcaburkolatok Szombathelyen a 19-20. század fordulójára egy heterogén elemekből álló, funkcionális szempontból mégis egységes rendszerré, komplex városi infrastruktúrává épültek össze. A modellértékű infrastruktúra-fejlesztési program révén a város országos ismertséget és hírnevet vívott ki magának. Ennek köszönhetően Magyarország legtávolabbi 137 VaML SZV Közgy. jkv. 84/1902. 138 VaML SZV Közgy. jkv. 1901. máj. 1. Horváth István napirend előtti felszólalása; THIRRING 1912. 600-620. p.; ÉHEN 1897a. 38. p.; SIPOS 1996. 7-8., 15-21. p.; Városaink helyzete. Városok Lapja 1906. júl. 15. 4-5. p.