Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

ruktúra-fejlesztési program minden eleme (csatornázás, vízvezeték, utcaburkolás) egyaránt az „általános" jelzőt viselte. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az olcsóbb megoldás, a korábbi rendszerek toldozgatása helyett a gyökeres modernizációt és a város egész területére kiterjedő korszerű hálózatok létrehozását választották. A kitűzött célon túlmutatva, a közmüveket még a kevéssé kiépült utcákba is bevezették, a csatornák becsatlakozó csöveit sok helyen egészen az üres házhelyek széléig kiépítették. A vízvezeték eleve nem a korabeli lakosság, hanem - a kibővítés lehetőségének biztosításával - egy 30 ezres város igényeinek megfelelően készült.

129 A Vasvármegye című helyi újság hasábjain így írtak erről: „A csatornázás, vízvezeték és útépítés nem szorítkozott ... kizárólag a teljesen beépített és lakott területre, hanem végigvonul mind azon vonalakon, melyeknek betelepítése a közeli évtizedekben joggal remélhető."

130 A városvezetés tisztában volt a többletberuházások terheivel, de megtérülésével is. Az infrastruktúra-telepítéssel óriási lökést adtak egyes városrészek, illetve az egész település fejlődésének. A 20. század elejére Szombathely az egyik legfejlettebb műszaki infrastruktúrával rendelkező magyar várossá vált. Létesítményei a korabeli mérnöki tudomány legkorszerűbb módszereivel és olyan kiviteli minőségben készültek cl, hogy annak bizonyos elemei (pl. a csatornarendszer és a vízvezeték egyes szakaszai, valamint az északi vízmütelep) még ma is használatban vannak. A műszaki infrastruktúra technikai színvonala, komplexitása és kitérjedtégc tekintetében Szombathely a korszakban a hazai városhálózatban a legelsők között állt. Közművek a város tulajdonában Éhen Gyula a hazai urbanizáció egyik jelentős elméleti és gyakorlati úttörője volt, az infrastruktúra-fejlesztő program során minden tekintetben az ő modern koncepciója érvényesült. A polgármester, kortársait megelőzve, felismerte, hogy egy város maga is sikeresen bocsátkozhat olyan vállalkozásokba, melyekről a közfelfogás addig azt tartotta, hogy azok csak részvénytársasági formában, magántőkével jöhetnek létre (például vízművek, gázgyárak). Éhen Gyula a közmüvek, szolgáltatások működtetését a város feladatának tekintette, s ez az elv vezérelte a modernizációs program lebonyolításakor is. Szombathely városa maga kezelte csatornahálózatát, vízvezetékét és utcáit. A polgármester ettől remélte, hogy „.. .a magánfogyasztó közönség érdeke is megóva lesz."

131 A fejlesztési program keretében létesült szombathelyi közmüvek a szó szoros értelmében „köz-müvek" voltak, azaz a város tulajdonában és kezelése alatt álltak, s elsődleges feladatuk nem a haszontermclés, hanem a polgárság szolgálata volt. A nyugat-európai várospolitikusokhoz hasonlóan Éhen Gyula a városi kezelésbe vett, ható129 VaML SZV Közgy. jkv. 24/1899.; VaML SZVMH Müsz. ir. 9. dob.; Közintézménycinkről. Vasvármegye, 1902. nov. 13. 1. p.; BODÁNYI 1910. 6. p. 130 Közintézményeinkről. Vasvármegyc, 1902. nov. 13. 1. p. 131 VaML SZV Közgy. jkv. 67/1900.