Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

„Szombathely számos utcáján végig bokáig érő sárban gázol a közönség, mikor ilyesminek szezonja vagyon".

107 A balesetmentes és kényelmes közlekedés biztosítása érdekében tervszerű útburkolási és utcaszabályozási programra volt szükség. Éhen Gyula polgármester az utcahálózat rendezésével zárta városépítő munkáját. Az általános utcaburkolási program előkészítése - A kövezetvám bevezetése Éhen Gyula megválasztása után a megelőző években elindított járda aszfaltozások jó időre lekerültek a napirendről. A városban teljes erővel folyt a csatornázás és a vízvezeték kiépítése, ezek elkészülte előtt nem is lett volna célszerű nagyobb utcaburkolási munkákba kezdeni. A járdaépítések szünetelése azonban nem a tétlenség jele volt. A polgármester kezdeményezésére már 1896-ban határozatot hozott a képviselőtestület a kövezetvám-szedési jog elnyerése érdekében. Ez a mozzanat már az Éhen Gyula által kidolgozott, átfogó utca- és városrendezési program nyitánya volt. Az általános utcaburkolási terv anyagi fedezetét pótadóemelés nélkül - a város minden szabad forrásának lekötöttsége miatt - csak a kövezetvám biztosíthatta. A vámszedési jog elnyeréséért folyamodó kérvény megszavaztatásakor a polgármesternek nem volt nehéz dolga, mert a képviselőtestület tisztában volt azzal, hogy „Szombathely város fejlődése és lakosságának rohamos szaporodása s egyúttal ipari és kereskedelmi forgalmának fellendülése folytán a közegészségi és köztisztasági követelmények gondos ápolása mellett, a közlekedés érdekeinek előmozdítása és modern színvonalra emelése s az úttesteknek egyöntetű kezelése is a hatóság egyik legeminensebb gondoskodásának tárgyát és föladatát képezi." A kövezetvám kérvénnyel összekapcsoltán született meg az elvi döntés a város összes utcájának szilárd anyaggal történő burkolásáról is.

108 A vámdíjak megállapítása körül azonban váratlanul óriási vita és harc bontakozott ki, nemcsak a képviselőtestületben, hanem a város összes iparosa és kereskedője körében is. A kövezetvám ugyanis a „viselje ki-ki oly arányban az ut fentartás költségeit, mint aminő arányban az utakat igénybe veszi"

109 elvén alapult. (Az 1890:1. te. 81. §-a alapján a kövezetvámot a kövezett utak használata fejében szedték.) A vám tervezett bevezetése a városban tevékenykedő kereskedők, valamint az alapanyagokat és árucikkeket szállító iparosok alapvető érdekeit sértette, kiadásait növelte volna. Többen közülük ezért fellebbezést nyújtottak be a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz, arra hivatkozva, hogy a vám bevezetése súlyosan veszélyezteti a helyi iparosok és kereskedők megélhetését. Tiltakozásuk ellenére a miniszter az elvi engedélyt 1896 őszén megadta a városnak. A képviselőtestületi közgyűlés 1898 nyarán állapította meg a vámtételeket, és az időközben elkészült tervek alapján elrendelte a város összes utcájának szilárd anyaggal történő burkolását.'

10 107 A járdafejlesztés ügye. Vasvánnegye, 1896. ápr. 23. 6. p. los VaML SZV Közgy. jkv. 60/1896. 109 VaML SZV Közgy. jkv. 59/1898.