Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)
aszfaltozás ügyét, a jólértesültek tájékozottságával kijelentve, hogy „ezen járda burkolat az egész müveit világban közkedveltségnek örvend" 91 . A közgyűlésnek ezek után nem volt nehéz a döntéshozatal. Mivel kövezésre nem is jelentkezett pályázó, a Melocco testvérek budapesti cégét pedig az általuk ajánlott betonjárda minőségének ismeretlensége miatt nem fogadták el, csak a két aszfaltipari vállalkozó maradt versenyben. Végül a máiismert színvonalon dolgozó Magyar Aszfalt Rt. nyerte el a kivitelezés jogát, kedvezőbb ajánlatával megelőzve a külföldi tulajdonú The Neuchatel Asphalt Company Limited-et. A Fő téren és a környező utcákban az aszfaltozás előtt a gránitkockákat felszedték, és a még meglévő kövezett járdák kijavítására, átrakására használták fel. A Magyar Aszfalt Rt. 15 éves jótállási kötelezettséget vállat munkáira. 92 A betonjárda ismeretlensége miatt 1890-ben elutasított Melocco cég nem nyugodott bele a kudarcba, ezért felkínálta a városnak, hogy a belvárosban ^comprimait betonból" próbajárdát létesít, melyért csak akkor kér fizetséget, ha az három év eltelte után is jó állapotban lesz. A város elfogadta az ajánlatot, így a burkolat 1891-ben elkészült, de Szombathelyen a későbbiekben betonjárdák nem létesültek. 93 1893-ban a belvárosból keletre illetve nyugatra kivezető két főközlekedési útvonal mentén aszfaltozták a járdákat, deklarálva egyúttal a városvezetés eltökélt szándékát, hogy a jövőben „ne csak az úgynevezett belváros, hanem annak külső utczái is fokozatosan kiköveztessenek". 94 A munkálatok kivitelezésével a fővárosi Tatarosi Kőolaj és Asphalt Rt.-t bízták meg. Az elkövetkezendő években a kiépülőfélben levő városrészekben is folytatódtak a munkálatok, a Magyar Asphalt Rt. kivitelezésében. 95 Az 1890-es évek közepén a lakosság a városközpontban s az onnan kiinduló utcák egy részében már túlnyomórészt aszfaltjárdán sétálhatott. Gyalogátkelők Az utcák egyik oldaláról a másikra irányuló gyalogosforgalom a korszakban az úttesteken keresztülvezető ún. átjárókon bonyolódott. Ezek voltak a mai értelemben vett „kijelölt gyalogátkelő helyek", a zebrák ősei, melyek leggyakrabban az utcák sarkán helyezkedtek el, vagy nagyforgalmú intézmények és középületek irányába vezettek. Az átjáróknak köszönhetően szabályozottabb keretek között zajlott az úttesten keresztülhaladó gyalogosforgalom, ami közlekedésbiztonsági és kényelmi szempontból egyaránt előnyös volt. Szombathelyen az első gránit kockakővel kövezett átjáró 1873-ban, a Fő térről a Püspökvár felé vezető frekventált útvonalon létesült. A városban céltudatos tervszerüsséggcl csak 1887-től kezdtek neki az átjárók burkolásának. Vonalvezetésük megállapításakor a fő célkitűzés az volt, hogy a közintézmények, városi iskolák, templomok, 91 VaML SZV Közgy. jkv. 25/1891. 92 VaML SZV Közgy. jkv. 25/1891., 52/1892. 93 VaML SZV Közgy. jkv. 47/1891. 94 VaML SZV Közgy. jkv. 56/1893. 95 VaML SZV Közgy. jkv. 70/1893., 28/1894., 35/1895.
