Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)

A kérdés 1872-ben újra napirendre került. A város a „kövezés elodázhatatlan szükségét"

82 belátva a polgármester vezetésével újabb bizottságot alakított a problémakör áttekintésére és a konkrét javaslatok kidolgozására. Három szakértőt tapasztalatszerzés, illetve a kőanyag megrendelése céljából Sopronba, Kismartonba, majd Bécsbe küldtek tanulmányútra. A bizottság előterjesztése alapján azután a közgyűlés alapelvként mondta ki, hogy az addigi gyakorlatot megtartva, a háztulajdonosok saját költségükre kötelesek burkoltatni járdáikat. A korábbi próbálkozások eredménytelenségén okulva azonban a úgy határoztak, hogy a korábbi gyakorlatot, - mely szerint a házak előtti részt külön-külön köveztették ki a tulajdonosok - beszüntetik, s egységesen, a város szervezésében kell az esztétikai és célszerűségi követelményeknek megfelelő egynemű burkolatot lerakni. A kivitelezés meggyorsítására a város kölcsönt vett fel, s intézkedett a gránit kockakő burkolóanyag beszerzéséről is. A burkolási munkálatok 1873 elején vették kezdetüket. Elsőként a Megyeháza előtti széles gyalogjárót kövezték ki, majd a város Fő terén folytatódtak a munkálatok. 1874-ben a Fő térről északi irányba kivezető Kőszegi utcában is elkészült a járda. A nagyszabású munka finanszírozása - részben a polgárok késedelmes fizetése miatt - a városvezetés részéről komoly szervezőmunkát igényelt. A likviditási gondokat a város újabb hitel felvételével és a költségvetés egyes rovatain belüli átcsoportosítással igyekezett áthidalni, de - nyilvánvaló összefüggésben az 1873-as gazdasági válság következményeivel - a kidolgozott kövezési program végrehajtása a következő években megtorpant.

84 A járdakövezés ügye 1887-től vett újra nagyobb lendületet. Ekkor a Székesegyház előtt, és a környező utcákban készítettek gránit halbgutstein burkolatot. A homokágyba fektetett kövezetből 2-2,5 méter szélességű járdákat raktak. 1888-ban vetődött fel először a közgyűlésen, hogy a fővárosban már sikercsen alkalmazott aszfaltozással, vagy keramitos burkolással is kísérletet lehetne tenni Szombathelyen, de a város ekkor még figyelmen kívül hagyta a jelentkező vállalkozók ajánlatait. A bevált gyakorlatot folytatva, a Főtér környéki utcákban nagy kiterjedésű kő járdaburkolatot létesítettek.

85 A kövezési munkák eredményeként az 1880-as évek végérc a városmagban, azaz a Fő téren, valamint az egyházi és vármegyei igazgatási székhelyek környékén kiépült a kőburkolatú járdák összefüggő hálózata. A kövezett, egységes minőségű járdahálózat látványosan emelte a belváros urbánus képét, és kényelmes, a korábbinál biztonságosabb közlekedési feltételeket biztosított a gyalogosoknak. 1890 után kövezett járda S2 VaML SZV Közgy. jkv. 53/1872. 83 VaML SZVT Tan. jkv. 48/1873., 392/1 874.; VaML SZV Közgy. jkv. 28/1 872., 53/1872., 67/1872., 16/1873., 30/1873., 31/1873., 43/1873. 84 VaML SZV Közgy. jkv. 84/1872., 27/1873., 43/1873., 69/1873., 91/1873., 93/1873., 100/1873., 109/1873., 117/1873., 122/1873., 126/1873., 1/1874., 15/1874., 39/1877., 40/1877., 62/1879.; VaML SZVT Tan. jkv. 621/1873., 739/1873., 36/1874., 41/1874., 102/1 874., 193/1874., 220/1874., 253/1874., 593/1874., 150/1878. 85 VaML SZVT Tan. jkv. 36/1877.; VaML SZV Közgy. jkv. 8/1884., 3/1887., 7/1887., 30/1887., 50/1887., 25/1888., 26/1888., 52/1890.