Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)
városnak, hiszen a nagy költségen létesülő csatornahálózat csak a vízvezeték öblítő hatásának segítségével működhetett. A jó taktikai érzékkel megáldott Éhen Gyula tehát lényegében már a csatornázás megszavaztatásával kényszerpályára terelte a városi közgyűlést, hiszen jól tudta, hogy a rendszer használhatósága érdekében a képviselők előbb-utóbb kénytelenek lesznek áldásukat adni a vízvezeték létesítésére is. Az 1898. március 29-án megtartott közgyűlés így megszavazta a polgármester indítványát, és elrendelte a városi vízvezeték kiépítését, bár a csatornázásról hozott határozathoz képestjelentősen romlott a szavazati arány. Míg korábban csak 1 ellenszavazat volt, ezúttal 17-en szavaztak nemmel. A vezetéket - a polgármester javaslatát elfogadva nem az akkori 17 ezres lakosságra tervezték, hanem előrelátóan egy 30 ezres város igényei szerint. 59 A munkálatok költségeit 400.000 forintra becsülték. A később megtartott versenytárgyalás annyira levitte az árakat, hogy a vízvezeték kiépítéséhez elegendő volt 280.000 forintotot előteremteni. A város újra kölcsön felvételére kényszerült. Az 5,3%-os kamatú, 50 éves lejáratú hitelt ismételten a Magyar Jelzálog-Hitelbank folyósította. Az éves törlesztőrészlet 14.000 forint körül mozgott, s a város kiadásait növelte a vízmű fenntartásának 4000 forint körüli költsége is. A hiteltörlesztés fedezetét a vízvezeték használatáért beszedett díjak biztosították. A hálózat bővítéséhez 1901-ben és 1902-ben további, a korábbinál kisebb összegű kölcsöntőkét szavazott meg a közgyűlés. A nagy kiadások, a város fokozatos eladósodása ekkor még nem éreztette hatását, a városi hatóság nem emelte a polgárok adóját. Az eladósodásának rémképe mégis sokakban félelmet keltett. Ezért tudott Dr. Markovics Gyula ügyvéd tiltakozó mozgalmat szervezni, és híveket toborozni a vízvezeték és a csatornázás megvalósítása ellen. A 800 elégedetlen szombathelyi polgár aláírásával ellátott petíciót azonban a városvezetés figyelmen kívül hagyta. Az ügy többszöri fellebbezés után végül a belügyminiszternél kötött ki, aki a város oldalára állt, s a közgyűlés jogszerű határozatait jóváhagyta. 60 Az „Árlejtési hirdetmény"-eket, pályázati felhívásokat 1898 májusában több lapban is közzétették. Helyi sajtóorgánumok mellett a Vállalkozók Lapjában, és a bécsi Bauindustrie-Zeitungban is megjelent a város felhívása. A beérkezett három komoly pályázat közül a felállított szakbizottság a legolcsóbb, 218.896 forintos ajánlatot, a Budapesti Szivattyú- és Gépgyár részvénytársasággal alkalmilag társult Wünsch Róbertétjavasolta a városi tanácsnak elfogadásra. A döntésben a kedvező áron kívül szerepet játszott a két cég ismertsége és Wünsch Róbertnek a csatornázások alkalmával már tapasztalt megbízhatósága is. A két elutasított pályázó Rumpel és Waldek, valamint Knuth Károly budapesti vállalkozók voltak. A szerződésben foglalt összeg a teljes vízvezeték kiépítésének árát tartalmazta - beleértve a magánhasználatra szánt vonalakat is -, de nem vonatkozott a már elkészített kútra és a beszerzendő szivattyúkra. A kivitelezők a szerződésben 5 éves üzembentartási garanciát vállaltak. A város közgyűlése 59 VaML SZV Közgy. jkv. 63/1897, 15/1898.; ÉHEN 1898. 6-9. p.; BAUER 1934. 57.p. 60 VaML SZV Közgy. jkv. 39/1898., 63/1898., 117/1901., 101/1902.; ÉHEN 1898. 7. p.; A vízvezeték ellen. Vasvármegye, 1898. máj. 15. 6. p.; A városi csatornázás és vízvezeték ügye a belügyminiszter előtt. Vasvármegye, 1898. jún. 16. 4. p.