Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Melega Miklós: Egy vidéki középváros, Szombathely modernizációs programja (1895-1902)
olyan, mint a siámi ikrek. Nem lehet őket szétválasztani. Vagy ha szétválasztjuk, különválásukban elsatnyul mind a kettő, egyik fél sem felel meg teljesen czéljának." 1 " Jól látta, hogy a vízvezetéknek nemcsak ivóvizet szolgáltató szerepe fontos, hatása komplexebb. A tisztaságra, kényelemre egyre fogékonyabb polgárság mosási, fürdési lehetőségét, utcalocsolást, a csatornahálózat öblítését, az ipari üzemek ellátását, a tartósításhoz szükséges tiszta jég előállítását is meg lehetett vele oldani. A vízvezeték lehetővé tette a tűzoltóság hatékony működését, s ezzel a korabeli városok egyik mindennapos problémáját tudták megnyugtatóan rendezni. 13 A modern város Éhen Gyula gondolataiban élő eszménye elképzelhetetlen volt rendezett vonalú, széles, tiszta, szilárd anyaggal burkolt utcák nélkül. A burkolatlan utak ugyanis rengeteg kellemetlenségben részesítették a városlakókat. Tisztántartásuk nehéz volt, csapadékos időjárás esetén gyakran járhatatlanná váltak. Száraz időben a felverődő por okozott kellemetlenséget, s hozzájárult az akkoriban igen gyakori tüdőbetegségek kialakulásához. Nyilvános parkok, közfürdők létesítésének gondolata szintén a lakosság egészségének védelme, s a kulturált szórakozási lehetőségek biztosítása erdekében fogalmazódott meg a polgármesterben. Hasonló megfontolások alapján foglalkozott művében a lakásviszonyokkal is. A nagy légterű, száraz, téglából épített, csatornával és vízvezetékkel, vízöblítéses „klozcttal", elektromos vagy gázvilágítással, gázfűtéssel rendelkező, széljárta, tágas utcákon épülő lakások számának gyarapodásától is remélte a lakosság egészségügyi helyzetének javulását. A gáztüzelés nagy előnyének tartotta, hogy a szénnel ellentétben jóval kevesebb füstöt tennélt, s így kevésbé szennyezte a levegőt. A közvilágítás kiépítésénél is a gáz felhasználását tekintette célszerűnek. 14 Éhen Gyula gyakorló várospolitikusként tisztában volt azzal, hogy a reformok legnagyobb akadálya a pénzhiány. A városok rendes bevételei és a polgárságot terhelő pótadó nem volt elégséges a fejlesztési programok finanszírozásához. A kincstártól megváltott, s házi (városi) kezelésbe vett fogyasztási adók, a kivethető vámok és illetékek, az újonnan létesített kommunális intézmények után nyerhető bevételek (pl. vízvezeték és csatornadíj) mellett kölcsönök felvétele is szükségszerű volt. Az 1890-es évek gazdasági prosperitása ehhez kedvező hitelfelvételi lehetőségeket biztosított. A szűkös anyagi forrásokkal rendelkező városoknak - mint ezt Éhen Gyula is felismerte és következetesen alkalmazta - ki kellett használnia az állami segítséget is. Az Állami Kultúrmérnöki Hivatalok és a Közegészségügyi Mérnöki Hivatal a városok megkeresése alapján kedvezményes áron készítette el a közmüvesítési terveket. 15 Miután Szombathely város közgyűlése 1895. november 14-én Éhen Gyulának és programjának szavazott bizalmat, az újdonsült polgármester hozzáfoghatott hosszú évek alatt kiforrott tervei megvalósításához. 16 12 ÉHEN 1897a. 77. p. 13 ÉHEN 1897a. 75 77., 100. p. 14 ÉHEN 1897a. 58., 76., 80-99. p. .; A kövezetvám ügyéhez. Vasvármegye, 1896. okt. 18. 3. p. 15 ÉHEN 1897a. 127., 130. p.; ÉHEN 1901. 20-28. p.; KATUS 1988. 265-266. p. 16 VaML SZV Közgy. jkv. 1895. nov. 14.
