Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Kőszeghy Lea: Tömeges lakásépítés és várostervezés. A budapesti várostervezés szociológiai elemzése

terv az, amely a tervezett lakásmennyiségben és a lakásépítés jellegében egyértelműen a házgyárakra épül. A főváros Általános Rendezési Tervei Minthogy a város építésének térbeli kereteit a városrendezési tervek határozzák meg, a tömeges lakásépítés programjának megindulásához a városrendezési tervezés „felfutására" is szükség volt, különös tekintettel a lakásépítés céljára igénybe vehető területek kijelölésére. A 15 éves lakásépítési programról szóló kormányhatározat ezért egyebek mellett elrendelte, hogy a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának (VB) a főváros Altalános Rendezési Tervet (ART) 1960 végéig Kormány elé kell terjesztenie.

31 A Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési és Építészeti Osztályának irányítása alá tartozó Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) által készített, a Minisztertanács által 1960 novemberében elfogadott rendezési terv az új beépítéseket többségükben a belső, még beépítetlen területek felé orientálta, emellett a külső városrészekben helyi központok kialakítására nyújtott lehetőséget, a lakások legnagyobb részét nagyobb egységekben telepítve, főként a Vízivárosban, Óbuda és Újpest kapujában, Kőbánya belterületen, Ferenc- és Józsefváros legelavultabb városrészein, az Üllői-út mentén, a Petőfi-híd budai hídfőjénél, Kelenföldön, az Újlipótvárosban, az Árpád-híd pesti hídfője környékén és a Kacsóh Pongrác úton. 32 Az 1960-as ÁRT-t jóváhagyó minisztertanácsi határozat értelmében az évtized második felében, 1967-69 között sor került a terv felülvizsgálatára, ez a törvényi előíráson túlmenően más okoknál fogva is aktuálissá vált. Egyrészt, a lakásépítés céljára az ÁRT szerint igénybe vehető beépítetlen területek elfogytak, ugyanis a lakásmennyiség növelését célzó beruházási politika nyomán az elavult városrészek (szanálást igénylő, tehát kisebb lakásszaporulatot eredményező) rekonstrukciója háttérbe szorult ezekhez a területekhez képest, a lakásépítés tehát ide koncentrálódott. Másrészt, a házgyári technológia fokozott mértékben követelte meg összefüggő és nagy kiterjedésű beépíthető területek kijelölését, ezek az 1960-as ÁRT keretén belül már nem álltak rendelkezésre, vagy teljes városrekonstrukciót igényeltek volna, nagy szanálási aránnyal. Harmadrészt, az 1960-as ÁRT-ben még szereplő alvóváros-koncepció lekerült a napirendről, ezért az agglomerációba szánt lakásokat is a főváros területén kellett elhelyezni. Ehhez járult még a lakosságnövekedésből, háztartások elaprózódásából beruházási programjával kapcsolatos ülésén (BFL XXXV. 1. a. 4/206. őe. Az MSZMP Budapesti Párt-Végrehaj tó Bizottságának ülése 1965. július 30. Az IKVO tájékoztató jelentése a Budapesten épülő házgyárak építésének helyzetéről) a vita nagy részét a házgyárak megítélése tette ki, így azon lakossági körben terjedő vélemény „kezelése", mely szerint a házgyári lakások rosszabbak, mint a korábban használt építési módokkal készült lakások. Végül a párt-végrehajtóbizottság egy cikk megjelentetését határozta el, „amely a házgyárakról helyesen tájékoztat", cz az Esti Hírlap 1965. augusztus 27-i számában meg is jelent. 3

1 Budapest ÁRT 1960. 32 1027/1960. (XI. 4.) Korm. számú határozat Budapest és környéke általános városrendezési tervének jóváhagyásáról.