Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Gönczi Katalin: Kiváltságlevél és városi szabadság. A szabad királyi városi státusz jogi és társadalomtörténeti tartalma a „hosszú középkorban"
saként jelölte meg: „Buda, vulgo Ofen, prima et regia Ungarici regni civitas". Itt a civitas regia kifejezés magában foglalta a városi szabadságot, ezért nem is hangsúlyozták a szerzők az európai városok jellemzésénél külön a város szabad voltát. 41 Bár a város a leírás idején már oszmán fennhatóság alatt volt, virtuális értelemben mégis létezett a Magyar Királyság, s annak az első királyi városaként szerepelt Buda. A város ismertetőjegyei között a szerzők a várfalat, az utcákat, a szép kivitelezésű házakat jelölték meg - ezek az ismérvek, Werbőczi civitas fogalmában is szerepeltek, így valószínűsíthető, hogy az európai iskolázottságú történetírók várostípusa jutott Werbőczynél is kifejezésre. Buda leírásában a szerzők királyi székhelyként is megemlékeztek a városról, s Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatti fénykoráról. Zsigmond királynak Pest és Buda közötti hídépítési tervéről is említést tettek, azaz, hogy egy Pesten emelt várat akart egy híddal összekötni a budai várral, amit csak a király korai halála akadályozott meg. 42 Végül Buda város pusztulására is kitértek röviden a szerzők, Braun és Hogenberg. Erre a virtuális privilegizált jogállásra alapította a 18. század elején, a felszabadító harcok után újra benépesedett Buda tanácsa a kérelmét, hogy nyerje vissza a városi szabadságot, s ezt egy újonnan kiadott privilégiumlevélben erősítsék meg. Eredetileg az 1687-es pozsonyi diéta kapcsán értesültek a budaiak a kiemelt jogállásról, s a Habsburg igazgatással szemben építették ki az önkormányzati intézményeket, így a választott magisztrátust és a főbírót (= polgármester). Az önrendelkezésnek ez a formája azonban a Habsburg kormányzat elveibe ütközött, mert Bécs saját közvetlen igazgatása alá rendelte a várost. A választott tanácsot és a polgármestert eltávolították a város eléről, s egy kormányhű hivatalnokot bíztak meg a város igazgatásával. Ettől kezdve, egy másfél évtizedes hatalmi harc eredményeként nyerte el Buda és Pest városa 1703-ban a szabad királyi jogállást, s a privilégium megerősítésénél ismét gazdasági erejük volt a döntő érv. Egyfajta megosztott szuverenitással találkozunk a 18. század elején Buda és Pest kormányzásánál: a pénzügyekben a Magyar Kamara, az igazságszolgáltatás tekintetében a Magyar Kancellária felügyeleti joggal bírt. 43 A szabad királyi jogállás azonban továbbra is a polgári szabadság zsinórmértékéül szolgált. A privilégiumlevél kiadásának az eszközlése aktív városi polgárságot feltételezett, akik városi szabadságuk tudatában politikai jogaik rcaktiválását követelték. A szabad királyi városi jogállás az abszolutizmus korára tartalmát tekintve kiüresedett, mert nem maga a privilégiumlevélben megtestesülő királyi akarat, hanem a cselekvő polgárság lett a megkülönböztetett jogállás kezdeményezője. A városi szabadság velejárójaként értelmezett közösségi mentalitás, egy politikailag aktív polgárság lépett fel tehát a városurasággal - itt a magyar király kormányzatával szemben, ebben az értelemben a priviégiumlevél csak tanúsította a meglevő politikai szabadságot. 40 Uo. 122-123. p. 41 Vö. KUBINYI ANDRÁSNAK ugyanezen kötetben megjelent tanulmányát. 42 Alte Europäische Städtebilder 124. p. 43 BONIS GYÖRGY: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Budapest, 1962. 35. p.
