Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
SZENDE KATALIN POLGÁRNAK LENNI A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban I. Polgár és város - a polgárfelvétel folyamata és adminisztrációja Ha egy középkori város topográfiáját próbáljuk rekonstruálni, alapegységnek az egyes telkeket és a rajtuk épült házakat tekintjük. Társadalmi értelemben ennek az alapegységnek a polgárok feleltek meg, akiknek a köre éppen olyan világosan behatárolódott, mint a telkek vagy az egész város területi kiterjedése. A hasonlatot nem véletlenül hoztam: a telek és a polgár fogalma a középkor folyamán igen szorosan összekapcsolódott, amire az alábbiakban még visszatérek. Egy fontos különbség azonban feltétlenül volt: míg a telkek száma és kiterjedése csak hosszú idő távlatában változott meg, a polgárok köre évről évre komoly ingadozásnak volt kitéve. A középkori „szabad" városok egyik legfontosabb jellemzője - Magyarországon éppúgy mint Európa jóval városiasodottabb tájain - éppen az volt, hogy tetszésük és szükségleteik szerint határozhatták meg a polgárok közösségébe való felvétel feltétcicit, sőt azt is, hogy kinek milyen formában kellett a feltételeknek eleget tennie. A polgárok köre a városfejlődés kezdeti szakaszában önszabályozó módon alakult, egy adott település lakóinak összességét jelentette. A későbbiekben azonban, ahogyan egy város kiváltságokat szerzett, amelyek megkülönböztették és a környező településeknél kedvezőbb helyzetbejuttatták, meg kellett határozni azoknak a körét, akik a kedvezményekben részesülhettek. Mai szemmel evidensnek tűnik, hogy azokra terjedjenek ki a kiváltságok, akik a közös terheket is viselik, a középkori társadalomfelfogás számára azonban ennek az elvnek a megfogalmazása korábban ismeretlen távlatokat nyitott. Társadalmi értelemben tulajdonképpen ez tekinthető a városiasodás forradalmának. A telkekre osztott ingatlantulajdon, a hozzá kapcsolódó teherviselés és az ennek révén érvényesülő jogok rendszerének kialakulása több évszázados folyamat volt, amely Nyugat-Európában a 12. század végére teljesedett ki. Hogy az előnyök mellett azonban a kötelezettségek se sikkadjanak el, a középkor derekától a városi ingatlan birtoklása csak szükséges, de nem elégséges feltételét képezte annak, hogy valaki egy adott város polgára lehessen. A városonként megállapított normatív szabályozás: a különböző rendeletek és előírások további feltételeket támaszthattak, amelyek a polgárjogra pályázók körét a URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006.85-107. P .
