Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Blazovich László: A budai jogkönyv és a magyarországi jogkönyvek

A Szász tükör és a magdeburgi jog hatása alatt született Zipser Willkür másféle öröklési mód használatát hagyományozta ránk. A főszabály itt sem volt más: a túlélő házastárs és a gyerekek részesültek az örökségből, csak éppen úgy, hogy a megözvegyült fél a vagyon fele részét kapta, a gyerekek pedig az elhalt részén osztoztak. A már különvált gyerekek az új házasságot kötő egyik megmaradt szülővel, valamint a többi testvérrel úgy osztoztak,

66 hogy mindazt, amit korábban kaptak, visszateszik a közös vagyonba, és csak ezután következhet a gyerekek és a szülő közötti osztozás. Ha nem teszik vissza, a maradékból a szülővel osztatlanul élő gyerekeknek egyenként ugyanannyit kell kapniuk mint a kiházasítottnak, és csak utána osztozhatnak a fennmaradt vagyonban fele-fele arányban a szülő és a gyerekek.

67 Az egy évet és hat hónapot túlélt gyermektelen házasságban az egyik fél halála után a másik fél az elhalt rokonával úgy osztozik, hogy a vagyon fele részét megtarthatja, a másikat az elhalt rokonai kapják.

68 A jogkönyvben leírt elvek érvényesültek a gyakorlatban, amint a késmárki bírósági könyv bejegyzései mutatják. 1546-ban Somp-i Cyries a tanács előtt négy gyermekérc hagyta vagyonának felét, és azt is kikötötte, hogy vagyonának másik felét a gyerekek az ő halála után kapják meg.

69 Ugyanilyen módon rendelkezett 1547-ben Klcyn Thomas Péken Péter és felesége, Margaretha, Kleyn leánya jelenlétében a tanács előtt.

70 A gyermektelen házaspár férfi tagjának, Jakob von Pauschcndorf-nak az elhunyta után felesége, Apollónia az elhunyt férj testvére és annak két gyereke részére vállalta a részük kifizetését, és azt 1540-ig meg is tette.

71 A szintén gyermektelen házaspár, Caspar Wildt és felesége, Margaretha úgy egyeztek meg, hogy ha bármelyikük meghal, részét a túlélőre hagyja, és majd csak annak halála után örökölhetnek a mindkét oldali rokonok fele-fele részben, kivéve azt, amit az örökhagyót túlélő fél a szegényekre, a kórházra és a templomra hagy.

72 Amint a fenti példákból látjuk, a középkori városi jogunk, bár fő szabályai a közjog és a magánjog területén azonos szellemiségből eredeztethetők, számos árnyalatbcli különbséget tartalmaz, amelyek a kor embere számára sokszor jelentős különbségeket jelentettek, társadalmi és vagyoni helyzetére egyaránt kihatottak. A sokszor a tárnoki jog közvetítésével országosan elterjedt budai jog nagy jelentősége éppen abban fejeződik ki leginkább, hogy a középkori városi jogunk egységesítésében nagy szerepet játszott. E jog nemcsak a királyi városokban és azok német ajkú lakossága körében terjedt cl, hanem leszivárgott a földesúri városokba, sőt a mezővárosok lakosságának körébe függetlenül azok nemzetiségi hovatartozásától. 66 PIIRAINEN 2001. 54. p. 4. sz. 5. sz. 74. p. 65. sz. 67 Uo. 57. p. 1 1. sz. 12. sz. 68 Uo. 54. 4 sz. 69 ILPO TAPANI PIIRAINEN-ARNE ZIEGLER: Das älteste Gerichtsbuch der Stadt Käsmark/Kezmarok aus den Jahren 1533-1553. Levoca, Verlag Polypress, 1998. 68. p. 70 Uo. 70. p. 71 Uo. 42. p. 72 Uo. 64. p.