Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Hidvégi Violetta: Pest város Építő Bizottmányának iratai. Repertórium. I—III Ismerteti: VADAS FERENC

előkerülhessenek a dokumentumok. Nem vezet tévútra a nevek esetleges félreolvasása. Bármelyik alapadat ismeretében pillanatok alatt kiderül az összes többi is. Minél szélesebb körű a kutatás, annál több időt és energiát takarít meg a kutató: villámgyorsan megállapítható, hogy mennyit építtetett valaki az adott időszakban, hány ingatlanon és kikkel; átfogó kép alakítható ki akármelyik építőmester pesti működéséről (ami korábban csak a teljes tervanyag átnézésével volt kideríthető), és egy terület (utca, tér, háztömb) beépülése vagy átalakulása is nyomon követhető a négyharmad évtized folyamán. Talán azok járnak a legjobban, akiket épülettípusok vagy bizonyos részletek (pl. portálok) érdekelnek. Tárgymutató ugyan nincsen, de a tárgyrovat végignézésével viszonylag gyorsan kigyüjthetők a velük kapcsolatos tervek-iratok; eddig, ha semmilyen kiindulópont (név vagy cím) nem volt, ezek csak a teljes fond átnézésével (azaz több hónapos, éves munkával) kerülhettek elő. Végül arra is ki kell térni, hogy mi az, amire a repertórium nem használható. Ez is (mint egyébként minden segédlet) a kutatás elősegítésére szolgál, nem pedig a helyettesítésére. Az eredeti dokumentum megismerése nem mellőzhető. Nem elsősorban azért szükséges, hogy kiderüljenek az esetleges hibák, hiányosságok, hanem mert maga a forrás sokkal több információt hordoz, mint bármilyen segédlet, és e tárgyban is nélkülözhetetlen a forráskritika. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a repertórium segítségével előkerült rajz vagy irat csak egy forrás a lehetséges sok közül. Ha engedélyeztették egy épület tervét, nem biztos, hogy meg is épült, még kevésbé, hogy úgy épült meg, ahogy a rajzon látható. (Nemcsak a módosítások miatt: a hatóság csak műszaki szempontból vizsgálta a terveket, melyek ezért gyakran csak sematikusan vagy vázlatosan ábrázolnak bizonyos részleteket, pl. tagozatokat vagy díszítményeket. Az engedélyezési tervek már ekkor is nagyban különböztek a kiviteliektől - az utóbbiak viszont szinte sohasem maradtak fenn.) Aki építészként szerepel a terven, az nem mindig a tényleges tervező, hanem olyan céhes mester, akinek joga volt aláírni a tervet és felelősséget vállalni az építkezésért. Az igazi építtető sem mindig az engedélyt kérő tulajdonos. Az ilyen problémák megoldása a kutató igazi feladata, aminek megoldásához nem készülhet levéltári segédlet. A felületes használat fő veszélye az, ha valaki a repertórium használatával be is fejezi, s nem csak elkezdi a kutatást. Vadas Ferenc