Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Hidvégi Violetta: Pest város Építő Bizottmányának iratai. Repertórium. I—III Ismerteti: VADAS FERENC

tos hatáskörét és tényleges tevékenységét el is homályosítja a mítosz és a nosztalgia, az ÉB-ről azonban nem szokás tudni, vagy ha igen, csak annyit, hogy a provizórium idején létrejött, rövid életű építési hatóság volt, afféle pót-SzB a városegyesítésig, ami az egész struktúrát megváltoztatta. Hivataltörténeti szempontból az ÉB léte és tevékenysége valóban csak egy fejezet a fővárosi építési hatóságokat feldolgozó, eddig csak részben megírt történetben, de az ÉB-fondok forrásértékét nem is ez adja, hanem az a tervanyag, ami ide került. Zömét nem az ÉB készítette vagy rendelte meg, hanem engedélyező szervként megvizsgálta és bürokratikus okokból, hatósági példányként megőrizte a tizenhárom naptári év pesti építkezéseinek engedélyezési terveit, iratait, meg persze városrendezési, szabályozási tevékenységének dokumentumait is. -Miért olyan nagy dolog ez? - térjünk vissza az iménti naivitáshoz. -Miért olyan értékesek ezek a tervek? Mi az a rettentő nagy forrásérték, ami akkora figyelmet érdemel? Könnyen belátható, hogy az építmények létesítésének nemcsak legfontosabb dokumentuma, hanem nélkülözhetetlen előfeltétele a terv (Komárik Dénes találó megfogalmazásával: rajzi eszközökkel készített részletes műszaki program), ami szerencsés esetben önálló grafikai műalkotás is. A ház megépül, rajzi programjára nincs többé szükség, a kivitelező, akinek számára elsősorban készül, miért is tartaná meg? Az építtetőnek sincs oka eltenni. A tervező talán nem dobja ki rögtön, de aztán idővel elkallódik. 19. századi építészhagyaték csak egészen kivételes esetben került közgyűjteménybe a 20. században, és nincs rá példa, hogy a tervező teljes munkásságát tartalmazná. A jó öreg bürokrácia azonban szisztematikusan archivál, alapelve, hogy mindent megőriz, hátha egyszer ismét szükség lesz rá, és ügyfennforgás esetén boldogan elő lehet venni. Ennek a mentalitásnak köszönhetően tízezres nagyságrendben maradtak meg építészeti rajzok, magukon az épületeken kívül ezek a legfontosabb források. Magánépítkezések esetében több mint 90%-uk az építési hatóságok irat- és tervtáraiban maradt meg. —Jó, jó, de olyan fontos ez a rövid átmeneti korszak, amikor az EB működött ? Nagyon is, mert az a hatalmas fellendülés, amit a kiegyezés köztörténeti fordulópontjához szokás kötni, már az 1860-as évek elején megkezdődött, és addig példa nélküli építési tevékenységet eredményezett. A repertóriumnak hála, számszerű összehasonlítás tehető a páratlannak vélt reformkori aktivitással, amikor évente százas nagyságrendben kértek építési engedélyt Pesten. Csak a nagy árvíz évében emelkedett ez a szám 400 fölé, és összesen csak négy olyan év volt, amikor meghaladta a kétszázat. Az 1850-es években cz az ügyforgalom nem emelkedett, a 60-as években azonban hatalmasan. Már 1861-ben meghaladta a 400-at, majd folyamatosan nőve 1869-ben elérte az ezret, 1872-ben pedig, a csúcsévben az 1560-at, azaz az árvízi időszak majd négyszeresét! Ekkora építési konjunktúrát addig még nem látott a város. Az ÉB-korszak rövid 13 évéből fele annyi, öt és fél ezer tervet őriz Budapest Főváros Levéltára (BFL), mint a Szépítési Bizottmány működésének 53 évéből. Az ÉB-fond értéke nemcsak méretéből, a fennmaradt tervek nagy számából adódik. A mennyiségi mellett a minőségi tényező is kiemelkedő. Ez a magyar építészettör-