Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Vonyó József (szerk.): Várostörténet, helytörténet. Elmélet és módszertan Ismerteti: NAGY ÁGNES

várostörténet egy részkérdésére, a felvidéki mezővárosok mibenlétének, specifikumának problémájára korlátozódik. Pál Judit az 1989 utáni erdélyi várostörténeti kutatás intézményes újjászerveződését, majd ennek kudarcát vázolja fel. Fleisz János az 1867-1940 közötti időszak erdélyi, partiumi és bánsági városainak kutatásában felmerülő elméleti kérdéseket összegzi. A tanulmányok által exponált témák a konferencia problematikáját, a várostörténet és helytörténet viszonyának újradefmiálási szándékát teljesen reflektálatlanul hagyják. Ily módon egymáshoz sem kapcsolódva esetlegesek maradnak. A várostörténet - helytörténet viszony újradefiniálásában a válaszlehetőségek végiggondolása a németországi várostörténet mai állásának bemutatásában kelt leginkább hiányérzetet. Ugyanis éppen a németországi historiográfia lehet tanulságos ebből a szempontból: milyen utakat nyitott meg és milyen kritikákat váltott ki az Alltagsgeschichte azzal a „történelem demokratizálására" irányuló törekvésével, hogy amatőr helytörténeti csoportokat vonjon be a múlt - a saját múlt - megismerésébe, kutatásába? Ezt meggondolva az Alltagsgeschichte által felhalmozott tapasztalatok kiemelése lehetett volna indokolt a német historiográfiából. A közölt tanulmányok - a helytörténetet egyenesen mellőzve - a várostörténet elméleti-módszertani és historiográfiai összefüggésben is reflektálatlanul hagyott fogalmából kiindulva esetleges képet adnak a régióbeli kutatások minőségi és mennyiségi állásáról. A blokk nem teremt kapcsolatot az elméleti részben exponált problémával, nem is érzékeli azt. A várostörténet - helytörténet definíció több oldalról való megvilágítására, a lehetséges megközelítések bemutatására felfűzött nemzetközi kitekintés így nem a régió egységére, hanem inkább az egyes nemzeti történetírásokban a kiindulási problémákra adott válaszokra épülhetett volna. Nem véletlenül kerül említésre Bácskai Vera írásában az a Norvégiában megrendezett nemzetközi várostörténeti konferencia, amelynek egyik központi kérdése a professzionális várostörténet és az amatőr helytörténet viszonya volt. Ebben az esetben a német Alltagsgeschichte mellett az angol History Workshopmozgalomnak (community studies) is helyet kellett volna kapnia, mert hazai recepciójuk ugyan hiányos, dc mindkét irányzat számos kapcsolódási pontot kínál a mellőzött helyzetéből a kivezető utat kereső hazai helytörténet számára. Az amatőr helytörténet szerepének tisztázására való törekvés, illetve a feladattal való birkózás érzékelhető a „Város- és falumonográfiák kutatásszervezési problémái"-t körüljáró fejezet több pontján. Két, akkor még készülő monográfia kutatási tervezete is kijelöli saját keretei között az amatőrök bevonásának, a professzionális történetírás és az amatőr helytörténet munkamegosztásának határait. Az amatőr helytörténet társadalmi szerepének átgondolása a város múltja - saját múlt - megélt múlt, illetve a város (közösség) - emlékezet - kollektív identitás fogalmaihoz és társadalmi gyakorlataihoz vezet. Egy helyi közösség, mint kollektív identitása által meghatározott és összetartott társadalmi egység, a múltjának milyen reprezentációjában tudja elgondolni önmagát? Az identitás-képzés folyamatában mennyire a nemzeti szinten konstruált politikatörténeti reprezentáció helyi szinten való leképezésére van szüksége, vagy mennyiben képes „ősei" társadalomtörténetével azonosulni? E kérdés elma-