Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - Vonyó József (szerk.): Várostörténet, helytörténet. Elmélet és módszertan Ismerteti: NAGY ÁGNES

Várostörténet, helytörténet. Elmélet és módszertan Szerk.: VONYÓ JÓZSEF. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 2003. 194 p. A pécsi város- és helytörténészeket a millecentenárium által kiváltott település-monográfiái hullám indította arra, hogy a professzionális történetírás által lebecsült, használhatatlannak és tudománytalannak tekintett helytörténetírás és a professzionális várostörténet között párbeszédet kezdeményezzen. Az 1999-ben Pécsett megrendezett konferencia, majd a végül is négy év késéssel, 2003-ban megjelent konferencia-kötet célja az volt, hogy - a személyes kapcsolat-teremtéssel is elősegítve a tapasztalatcserét - elméleti és módszertani segítséget nyújtson a helytörténeti kutatást végzők számára. Vagyis, hogy kibillentse azt a történész-szakma által tudománytalannak minősített státusából. Az explicite megfogalmazott és a címválasztásban is nyíltan közvetített célkitűzés a várostörténet és a helytörténet elméleti szinten tisztázandó viszonyának problémájára irányítja a figyelmet. A kötet szerkezete - az elméleti kérdésektől a nemzetközi kitekintésen át a település-monográfiák kutatásszervezési problémáiig és a módszertani kérdésekig - a várostörténethez való viszonyában meghatározandó helytörténet újragondolását hivatott szolgálni. Az újradefiniálás elméleti kereteit a professzionális várostörténet jelöli ki. Bácskai Vera és Gyáni Gábor a hazai várostörténet és helytörténet viszonyát historiográfiai örökségében átgondolva az antropológia — közösség - mikrotörténelem kulcsszavak mentén tűzik ki a támpontokat a ma művelhető várostörténet, és az annak alárendelt helytörténet számára. Az 1960-1970-cs évek strukturalista modellekben gondolkodó társadalomtudományos várostörténet-írása helyett - Bácskai Vera szerint mellett - az antropológiai megközelítés jelenti ma a járható utat. A gazdaság- és társadalomtörténet részeként művelt és tudományos státust nyerve intézményesült társadalomtudományos várostörténet volt az, amely a városbiográfiának a lenézett helytörténetírással való azonosításához vezetett Magyarországon. A várostörténet ebben a paradigmában a gazdasági és társadalmi szféra makroszintű folyamatainak helyi vizsgálati szintjeként nyert meghatározást. Ezen az úton viszont a tudományos várostörténet elszakadt a helyi múlt megismerésében és ezáltal a helyi identitás konstruálásában betölthető szereptől. A helyi múltat reprezentáló városbiográfia nem mint tudományos várostörténet, hanem mint egy-egy városnak a „nemzeti történet" mintájára konstruált története definiálódott helytörténetként. Ehhez képest az antropológia egy adott közösség működésének megértésére irányuló megközelítése megújíthatja, és ismét felértékelheti a városbiográfia értelmében vett helytörténetet: „Meggyőződésem, hogy egyedül az antropológiai szemlélet vezethet bennünket vissza a fonna szerint biografikus, ugyanakkor nem csupán antikvárius, tehát merőben helytörténeti érdekcsségü várostörténet gyakorlatához" (Gyáni Gábor). A társadalomtudományos kérdésfeltevések és a hagyományos városbiográfia helyi univerzumot középpontba állító gyakorlatának össze-