Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII—XIX. században Ismerteti: GYŐRI RÓBERT
lekszám adataival - dolgozik. így a kiinduló kérdés megválaszolásához Sonkoly Gábor elemzésében öt forrásra támaszkodó homogenizált, összehasonlítható adatbázist épített fel. Adatbázisának építőkövei: a XVIII. század eleji adóösszeírások, az 1750-es erdélyi adóösszeírás, az 1784-86-os népszámlálás, az 1850-es és 1857-es népszámlálás. Sonkoly a kutatásba bevont települések körét a vizsgálat három etapjában eltérő módon határozza meg. Az első elemzésben a városokat kizárólag demográfiai kritérium alapján különíti el: minden 2000 főnél népesebb települést városnak tekintett a szerző, abban az esetben, ha zárt, összefüggő belterülettel rendelkeztek (igyekezvén kizárni az Erdélyben nem ritkán előforduló nagy népességű hegyi szórványtelepüléseket). A kutatás második lépésében a város kritériuma a jogállással bővül: a döntő alapelv továbbra is a népességszám marad, azonban a kiváltságokkal nem rendelkező települések magasabb küszöbértékkel kerülhetnek be a városok közé. A harmadik szakaszban a szempontrendszer tovább finomodik - közelítve egy általánosabb történeti városdefiníció felé -: a demográfiai, valamint a jogállás szerinti kritérium mellé bekerülnek a funkcionális városszemlélet alapmértékei is, a városok közigazgatási, kereskedelmi szerepköre, társadalmi (foglalkozási) összetétele. A szerző a kutatás mindhárom etapjában a rank-size módszerrel - a hazai földrajzi szakirodalomban elterjedt terminussal: rang-nagyság szabály 1 - „szólaltatja meg" adatbázisait, mutatja be a városhálózaton belül lejátszódó átalakulásokat. Ahhoz, hogy megítélhessük Sonkoly Gábor kísérletének sikerességét, meg kell vizsgálnunk, hogy az általa használt adatbázisok és módszerek mennyiben illeszkednek az általa feltett kérdésekhez, és ezekre kapunk-e megynyugtató válaszokat a monográfia elolvasása után. A kötet legnagyobb erényének a széleskörű nemzetközi szakirodalmi feldolgozást tartom. Valóban imponáló a kötet elméleti bevezetőjének gazdagsága, különösen figyelemre méltó a városhálózat működtetését eltérő logika alapján szervező (a távolsági kapcsolatokból, pl. a kereskedelemből, nemzetközi funkciókból, illetve a helyi piacközponti szerepkörből élő) városok megkülönböztetése (E. W. Fox nyomán), és az így létrejövő párhuzamos rendszerek önálló kezelése. Viszont itt kell megemlítenem a munka nagy hiányosságát is: a hazai földrajzi szakirodalomnak - benne az elmúlt évtizedek területi elemzési irodalmának - figyelmen kívül hagyását. Több okból is indokolatlan ez a mulasztás. Egyrészt a településrendszerek, városhálózatok vizsgálata, bár interdiszciplináris ismereteket követel, hagyományosan a településföldrajz terrénumába tartozik, alapfogalmai innen táplálkoznak. Példának okáért a városállomány, városhálózat, városhierarchia „elnevezések" között Sonkoly Gábor a kutatás stációitól íüggő különbséget érzékel (37-38. p.), míg a hazai településföldrajz klasszikusa, Mendöl Tibor a fogalmak eltérő jelentésével időbeli fejlődési folyamatot (is) érzékeltetni akart. 2 Másrészt pedig a Sonkoly Gábor által használt eljárások mindegyike meg1 CsÉFALVAY ZOLTÁN: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. Budapest, Ikva Könyvkiadó Kft., 1994. 307-314. p. 2 MENDÖL TIBOR: Általános településföldrajz. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. 490-494. p.
