Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
RECENZIÓK - Horváth Sándor: A kapu és a határ: mindennapi Sztálinváros Ismerteti: NAGY ÁGNES
értelmezés sem különül el egyértelműen a korabeli diskurzustól, így az utóbbi is félig-meddig rejtve marad. A történészi, a várost kikerülhetetlenül egységként látó nézőpont és olvasat ellentmondásos megalkotása, illetve meg nem alkotása - az értelmező modell elutasítása - az összegzés és a válaszadás lehetőségét is korlátozza. Az olvasó a történetírói narratívában előrehaladva nem éli át az első pillanatban még egymástól független elemekként felbukkanó mozaikok egymáshoz kapcsolódásában egy komplex világ - a mikrokozmosz - felépülésének folyamatát. Ily módon az összegzés sem lesz több, mint az egyes, egymás mellé állított, de nem egymásra épülő fejezetek és alfejezetek tartalmi kivonata. Kérdéses marad, hogy a történészi elemzés és narratíva egységét biztosító modellalkotás nélkül lehet-c érdemi választ adni a feltett kérdésre: várossá vált-e Sztálinváros. És egyúttal a modellalkotás szükségességében megnyíló probléma, hogy vajon a normarendszerként értelmezett kultúra elemzésének adekvát módszere-e a társadalmi valóság diszkurzív szinten való megközelítése. A munka fő erejét azonban éppen azáltal fejti ki, hogy analitikus fogalmak, kategóriák problematikusságának sorát hívja elő. A normarendszerként tételezett kultúra-fogalom, az uralom problémája (Eigensinn), vagy maga a diszkurzív valóság mind olyan, a vitákban folyamatosan újragondolt fogalma és analitikus kategóriája a társadalomtörténetnek, amelyek elméleti és módszertani reflektáltságuk folytán különösen alkalmasak az Alltagsgeschichte, a mikrotörténelem, vagy a diskurzus-elemzés elméleti-módszertani alapállásainak egymáshoz képest való elhelyezésére, ütköztetésére, és mindezzel együtt hazai adaptációjára. Az uralom - normarendszer - diskurzus fogalmi hármasában pedig olyan elméleti távlatot nyit, amely az 1950-es évek szocializmusát képes egy komplex társadalomtudományos elméleti és módszertani keretben értelmezni. Nagy Agnes