Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

RECENZIÓK - K. Horváth Zsolt - Lugosi András - Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társadalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére Ismerteti: PAPP BARBARA

vallották a „tiszta tudomány" korabeli eszményét, ugyanakkor szembesülniük kellett a politikai érdekek sajátos elvárásaival, tér(kép)formáló szerepével. A Régi források - új tárgyak cím talán nem a legszerencsésebb, hiszen talán mégsem az új tárgyak, hanem a források újfajta megközelítésmódja (melyhez nem föltétlen társul új történeti tárgyválasztás), vagy éppen az eddig kevésbé ismert források felfedezése tűnik a rész leglényegesebb jellemvonásának. így Szíjártó István az országgyűlési naplók kapcsán szól a forrás mint történeti konstmkció kérdéséről; Gelléri Gábor az utazás társadalmi gyakorlatként történő értelmezéséről; Kövér György eddig nem használt források segítségével igyekszik közelebb jutni az aranyjáradék-konverzió kezdeteinek feltárásához, vagyis az 188 l-es, a Rotschild-konzorciummal kötött állami szerződést veszi górcső alá, mely a 6%-os aranyjáradék-kötvények 4%-osra váltására vonatkozott, és bizony számos vitát gerjesztett. Bolgár Dániel a gyöngyösi gimnázium diákjainak testnevelés-osztályzatait (1910-1914), valamint a tanulók testi fejlettségére vonatkozó felméréseket vizsgálva jelenti ki, hogy a zsidó diákok rosszabb jegyeinek hátterében a tanárok előítéletessége mellett bizonyára a diákok asszimiláció-elutasítása is jelen volt. Az utolsó fejezet az Identitás-konstrukciók címet viseli, melyben elsősorban az (életút-)elbeszélésekben, „árulkodó szövegekben" található önképet, identitás-jellemzőket, valamint magukat a konstrukcióként értelmezett szövegeket elemzik a szerzők. Helyet kap itt-többek között-társadalomtörténeti-társadalomelméleti témájú vizsgálat (Bognár Bulcsú Erdei Ferenc szövegeiről), oral history-ra (Tóth Eszter Zsófia), illetve a Gabriele Rosenthal nevéhez fűződő ún. narratív interjúra épülő (Melegh Attila), de az emlékirat identitás-konstrukcióinak a levéltári forrásokkal való összevetéséből létrejövő elemzés (Lugosi András) is. Tóth és Lugosi írásának 20. századi (fő)várostörténeti vonatkozásai is vannak, hiszen előbbi egy budapesti gyárban dolgozó munkásnők nemi szerep-megjelenítéseiről szól, utóbbi pedig egy budai munkás emlékirataival, annak pszichológiai vonatkozásaival foglalkozik, nem mellékesen pedig több, az önéletírásban említett lakóház társadalmi összetételét vizsgálja választói névjegyzékek és az 194l-es népszámlálás lakásívei alapján. A kötetet Granasztói György és Sonkoly Gábor utószava zárja. A szerkesztők a fejezetekbe sorolással tehát igyekeztek rendezni, rendszerezni a kétségkívül igencsak összetett tematikájú anyagot - s mint láttuk, ez többé-kevésbé meg is valósult, amiért elismerés illeti munkájukat. Azonban néhány besorolás létjogosultsága mindenesetre megkérdőjelezhető: ilyen például Mátay Mónika már említett cikke, amely A Régi Magyarország társadalma című részben kapott helyet, holott hangsúlyozottan újszerű szemlélete, jogi antropológiai megközelítése okán talán a Régi források-új tárgyak részbe inkább kerülhetett volna. Hasonló a helyzet Öri Péter írásával, mely a 18. század végi Pest megyében elemzi a halandóság térbeli változásait: a Régi Magyarország-fejezet helyette tér társadalomtörténetébe is joggal kerülhetett volna. Mindez persze nem változtat azon, hogy valóban kellemesebb, átláthatóbb az alcímekkel tagolt felosztás, és az olvasónak nagy segítséget nyújt. Minden tisztelgő kötetnek, évfordulós kiadványnak jellemeznie kell(ene) az ünnepeltet, és bizonyos mértékig jeleznie kell(ene) azokat az értékeket, melyeket a születésnapját ülő képvisel, azokat a szakmai mércéket, melyeket a közreműködők által