Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

INTERJÚ - A „Budapest történetének okleveles emlékei" munkálatai az 1950-1960-as években. Interjú Kubinyi András akadémikussal. (Készítették: Kis Péter-Kenyeres István-Petrik Iván)

szült," és szerzői jogi problémák merültek fel ezzel kapcsolatban. Egy nagyon lényeges dolgot azonban mindenképpen meg kell még említeni. Mályusznak volt ugyanis egy elmélete, ami egyikünknek sem tetszett, és bizonyos fokig hozzájárult ahhoz, hogy a kötetek hosszú ideig feküdtek. O ugyanis nem csak azt akarta közölni, hogy az oklevél hol van kiadva, hanem azt is, hogy hol hivatkoztak rá, hol használták. Ez ellen az egész társaság egyöntetűen tiltakozott. Mályusz egy olyan kézikönyvet akart kihozni, amelyik egyben az oklevelek felhasználási történetét is tartalmazza. Az nem derült ki, hogy az összes említést bele akarta venni, vagy csak a legfontosabbakat. Kétségkívül van benne valami, hogy ha az ember kezébe vesz egy oklevelet, látja, hogy ezt még soha nem használta senki, nem idézte. És ha használták, megnézi, hogy milyen kontextusban idézték, ami a további munkához kétségkívül nagy segítséget jelent, de hát ezt nem lehetett megcsinálni. BFL: A hatvanas évek után, mi történt a munkacsoporttal? KA: Megint csak kell egy kis kitérőt tennünk, ami az akkori helyzetet nagyon jellemzi, és szorosan összefügg azzal, hogy az egész vállalkozás végül is „bedöglött". Tarjányit ugyanis kirúgták, mert ugye voltak jó elvtársak és voltak jobb elvtársak. A Hadtörténeti Intézetnek volt egy parancsnoka, Horváth Miklós,

12 aki egyébként középkori vonatkozású cikkeket is írt, de főleg inkább legújabbkori dolgokat, a 2. magyar hadsereg pusztulásáról a Donnál és hasonlókat. Öt átrakták a '60-as években Bécsbe, a Hadilevéltárba magyar állami levéltári megbízottnak, de onnét váratlanul visszahozták, és akkor valami magas pártbeosztásba került. Mint magas pártbeosztásban lévő úriember, kinézett magának egy tudományos helyet, a BTM főigazgatóságát. A történelemtudományok kandidátusa volt, tehát rendelkezett tudományos fokozattal - nem volt egyébként ő teljesen buta ember, amit írt, azok között voltak egészen jó tanulmányok. Szigetvár ostromával kapcsolatban is írt valamit, de azért nem biztos, hogy a '80-as években is kandidátus lett volna belőle, akkor azonban még ez így ment. Hozzá tartozik, hogy Tarjányi a hatvanas évek második felében beteg volt és nem járt be, ráadásul akkor nem volt betöltve a főigazgató-helyettesi állás. A rangidős osztályvezető Kumorovitz volt, és bekövetkezett az a furcsa helyzet, hogy egy állami intézmény vezetését Kumorovitz vette át. Szerzetes premontrei kanonok létére ö irányította egy éven keresztül, mint megbízott főigazgató, a BTM-et. Ez akkor volt, amikor az Akadémia Népzenekutató Intézetének az élén, amit aztán később összevontak a Zenetudományi Intézettel, mint Kodály Zoltán utódja Rajeczky Benjámin, az utolsó ciszterci pásztói perjel volt az igazgató. Emlékszem, amikor Kumorovitzot kinevezték, akkor Béni bácsi eljött tisztelegni a kollégához, és ott előttem nevettek, hogy milyen furcsa szituációban vannak ők ketten. Még előtte, a '70-es évek elején, pontosabban 1969-ben, azt hiszem, Kumorovitz nekem adta át az osztályvezetést. Akkor írtam a Budapest történetét, ugyanakkor pedig az osztály ügyei elég sok munkát adtak, úgy hogy én ebből, az 11 Korrektúrái: Budapest Főváros Levéltára XV. 12. A Budapest történetének okleveles emlékei c. kiadvány kézirata és iratai. 8. doboz. 12 A BTM főigazgatója 1972-1982 között.