Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

állásba süllyedt alföldi mezővárosé (Kisújszállás, Túrkeve kontra Békéscsaba, Szarvas, Orosháza, Nagyszalonta, Békés stb.). Ugyanakkor az 1910-es hierarchia-vizsgálat kb. 330 városi funkcióval rendelkező települést mutatott ki az akkori országterületen (Horvát-Szlavonországgal nem számolva), ezek közül hozzávetőleg 130 a kisvárosokénál magasabb hierarchia-szinten állt, vagyis számos olyan település akadt az országban, amely a városi rangú egykori szabad királyi városoknál jóval előkelőbb pozíciót foglalt el a városhálózatban, ám községi jogállásban maradt (Balassagyarmat a hierarchikus rangsor 45. helyén, megyeszékhely, Békéscsaba több mint 40 ezer lakójával a 63., Keszthely a 79., Mohács a 80., Kalocsa a 89. helyen, s a kisvárosokénál előkelőbb helyet foglalt el a rangsorban Ipolyság, Liptószentmiklós, Turócszentmárton, Homonna, Aranyosmarót, Kisvárda, Orosháza, Szarvas és így tovább). Ezért megállapítható, hogy a városhálózat alsóbb régióiban a „tradíció" gyakorta a „józan megfontolás" (a tényleges helyzet) fölé kerekedett. A 20. századelő városhierarchiájának meghatározására „leltározó" módszert alkalmaztunk; 88 városi intézmény meglétét vettük figyelembe településenként. (E számban nincsenek benne az országos funkciók ill. intézmények, ugyanis Budapest helyzete a magyarországi városhierarchiában olyannyira egyértelmű volt a 20. század elején is, hogy ennek „kimutatását" feleslegesnek tartottuk.) A „szintjelző" intézmények kiválasztásakor nem az volt a célunk, hogy azok lehetőség szerint a települések városi intézményhálózatát teljeskörííen felmérjék, hanem azzal a feltételezéssel éltünk, hogy a „mutatók" e reprezentatív köre megbízhatóan jelzi egy-egy település város-voltát ill. hierarchikus szintjét. A kiválasztott „mutatókat" előfordulásuk gyakorisága alapján hierarchikus szintekbe soroltuk. (Természetszerűleg minél ritkábban fordult elő valamely „indikátor", annál magasabb hierarchikus szintet jelöl.) Ezek: /. Országos szint II. Regionális szint („indikátorai" a 2-20 településben előforduló intézmények) ///. Fejlett megyeszékhelyek intézményei (21-39 településben) IV. Megyeszékhelyek intézményei (40-80 településben) V. Középvárosi intézmények (81-180 településben) VI. Járási szintű intézmények (1 81 —450 településben) Az egyes funkciócsoportok ill. hierarchia-szintek számára megállapított küszöbértékek alapján kerültek az egyes települések besorolásra az alábbi hierarchia-szintekbe: I. (Főváros) II. Regionális központok III. Megyeközpontok IV. Középvárosok V. Kisvárosok VI. Járási szintű funkciókkal (is) rendelkező települések. Kétféle gyakorlat - illetve mögötte álló elméleti megfontolás - alakult ki abban a tekintetben, hogy a „központosultság" a városokban található funkciók-intézmények megléte, volumene, választéka, hierarchikus szintje alapján határozható-e meg, vagy a városi szolgál-