Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Beluszky Pál: Az (egykori) szabad királyi városok a dualizmus kori városhálózatban

kulását, annak ütemét - bármennyire egyéni érdek s helyi hatalom befolyásolta is aztvégülis a gazdaság meglévő s biztosan előre jelezhető regionális megoszlása, erővonalai, dinamikája s a gazdaságot falaik között sűrítő települések elhelyezkedése határozta meg. A „vasút" a településfejlődés meglévő tendenciáit erősítette fel, olykor rendkívül látványosan, segítette a településfejlesztő energiák kibontakozását. Nemcsak a vasút „épített várost", hanem viszont, a város - magának - vasutat. A városhierarchia (városállomány) dualizmus kori átformálódásának általános tendenciái A városnövekedés-fejlődés feltételeinek fenn vázolt gyökeres átalakulása, valamint az európai tapasztalatok azt sugallják, hogy a tőkés városfejlődés a korábbi városállományjelentős hányadának kicserélődésével, vagy pozíciójuk gyökeres megváltozásával járt. Az erre utaló esetek - a 19. és a 20. század eleji városállomány összemérésének korlátozott lehetőségei ellenére

1 - hazánkban is számosak. Gyimesi Sándor 1828-ra vonatkozó eredményei s az általunk felállított hierarchikus rangsor összevetése megenged oly interpretációt is, hogy a városállomány „mozgása" igen élénk volt a hierarchikus skálán; a városok kb. 45%-ának jelentősen változott a pozíciója. Például Modor a városhierarchia éléről - Gyimesi szerint Modor a 19. század elején városi szerepköre alapján benne volt a „legjobb ötvenben" - a városi funkciókkal éppen hogy rendelkező települések csoportjába zuhant vissza, a 376. helyre. Sárospatak pozícióvesztése szintén látványos (közel 140 hellyel került „lejjebb" a rangsorban), Rozsnyó, Selmecbánya, Nagyszombat, Nagykőrös visszaesése is egyértelmű. A feltörő városok pozíció-javítása kevésbé látványos - legalábbis a városhierarchia csúcsán, de Arad vagy Nagyvárad a „jobb megyeközpontok" közül lépett a regionális központok sorába. A korrelációs számítások alapján pedig arra a következtetésre juthatunk, hogy a két időpont városrangsora között szinte nincs kapcsolat (a rangkorrelációs együttható +0,11 az első ötven városra számolva). Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a hierarchikus rangsorban való elmozdulások, ha ennek eredményeként a városok nem lépnek át más hierarchia-szintre, a „városállomány kicserélődéseként" nem interpretálhatók. Az eltérések ugyanakkor utalnak a városhierarchia átrendeződésének okaira; pl. a közigazgatás szerepének felértékelődésére a városfejlődésben. A „lecsúszó" vá1 A „kiinduló" állapotra, a 19. század első felének városállományára vonatkozó vizsgálatok ugyanis hézagosak. Gyimesi Sándornak (GYIMESI SÁNDOR: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Budapest, Akadémiai Kiad., 1975.) és Bácskai Verának, Nagy Lajosnak (BÁCSKAI VERA - NAGY LAJOS: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, Akadémai Kiad., 1984.) az 1828-as összeírás alapján végzett vizsgálatai csak a városhierarchia csúcsára vonatkoztak (Erdély, Horvátország és a határőrvidék a magyarországihoz hasonló s azzal egyidejű összeírás hiányában egyébként is kimaradt a vizsgálatból), s a városhicrarchia megállapítása nem is adhat önmagában kimerítő választ a városok pozíciójára, mert pl. nem méri a gazdaság súlyát, a lélekszámot, a „fejlettséget" és így tovább. Nem is szólva arról, hogy a különböző elméleti megfontolások s eltérő módszerek alkalmazásával nyert eredmények összevetése aggályos.