Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Pál Judit: A szabadság ára. Szatmárnémeti harca a szabad királyi városi rangért a 18. század elején

megye hasznára". Az országgyűlésen azonban nyílt küzdelemre számíthattak: „amint a jelek máris mutatják, az úrral [azaz Károlyival - PJ] össze kelletik szóllalkozni ezen alkalmatossággal is". A főispán 1715 március elején érkezett fel az országgyűlésre, és rögtön találkoztak is. Károlyi „élesen megnéze engemet" - írta a követ.

79 A törvények tárgyalásánál az ő jogaikat érintő cikkely változatlan maradt, még Károlyinak sem volt ellenvetése, „sőt inkább segített", ahogy ezt egy jóakarójuk mesélte.

80 Amikor március végén a két ház előtt utoljára olvasták a törvényeket, Károlyi mégis felállt, és kérte, hogy vegyék bele a nemesi kúriák védelmét is a törvénycikkbe. A követ erre felelni akart, de „nem hagytanak sokat beszélni, hanem a t. tábla maga felelt, nem szükség, mert már ide elébb vagyon arrul articulus".

81 A továbbiakban ismét a színfalak mögött zajlott a történet. Erdődi 1715. április elején még mindig Bécsben volt, de az ügyük egyre rosszabbul állt, már fokozatosan beletörődtek, hogy a Gückel-féle kocsma dolgában vesztésre állnak az udvari kamara véleménye nyomán. Erdődi még a szokásos ajándékozással próbálkozott, Meskónak 100 forintot, a concipistának 20 forintot adott, de már neki is alig volt pénze, Király Ádámtól kért kölcsön 20 forintot.

82 A tanács rezignáltán írta a kocsma ügyében, hogy ez „másokon áll, felsőbbeken", ami a pénzt illeti, tárgyaltak Eötvös Miklós alispánnal, ugyancsak Károlyi bizalmasával, a város egyik birtokának elzálogosítása felől.

83 Váradit közben Kassára küldték, többek között a fiskalitás ügyében szerzett be újabb iratokat a szepesi kamarától.

84 Váradi megtudta, hogy a szepesi kamara a kocsma ügyében „nem hogy assistait volna ily méltatlan injuriât szenvedő nemes városunknak, sőt inkább talán a más félnek akarván complaceálni" újraírta az udvari kamarához küldött véleményét. Tavaly még Szentiványi, a szepesi kamara tanácsosa azt mondta, hogy elég egy háromsoros kérés is, hogy tiltsák be Károlyi kocsmáját, és megteszik. Most meg az ellenkezőjét tette, „mert a conscientiáját megvásárolták, a többijével együtt, nem is csuda, mert a decretum sokáig tartaték és veszteglett a kegyelmetek kezénél, az idő alatt az úrnak már hírével lévén, mi forma újabb decretum ment el a korcsmája ellen a sok ágensinek informatiójokbul, utána azt amint tehette ... az utat előttünk bevághassa". Pozsonyban is mindent megtett a magyar kamara elnöké- nél, ezért „úgy látjuk által, hogy kiváltképpen való diseretio nélkül elő nem mehetünk".

85 Ha erejük volna a „diserctizálásra", már volt példa arra, hogy a magyar kamara visszaküldte Szentiványi „nem egyenes" informátióját, és a szepesi kamarával átíratták az informátiót. Kétséges azonban a dolog, mert a szepesi kamara nyilván ragaszkodni fog a véleményéhez. Ezért inkább azt javasolja más „emberséges emberek" 78 Váradi Mihály levele, Becs, 1713. április 1.KLF20. 1713/429. 79 Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 3. KL F 20. 1715/598. 80 KL F 20. 1715/598, 1715. márc. 10. Ez némileg valószerűtlen, mivel tudjuk, hogy korábban Károlyi az országgyűlésen nyíltan fellépett a szatmáriak ellen. LÁNYI 1904. 31. p. 81 Ladányi Ferenc levele, Pozsony, 1715. március 28. KL F 20. 1715/598. 82 Erdődi András levele, Bécs, 1715. április 10. KLF20. 1715/598. 83 Uo. A tanács levele Erdődi Andrásnak, Szatmár, 1715. április 14. 84 Uo. A tanács levele Erdődinek, 1715. április 14. 85 Uo. Ladányi Ferenc és Erdődi András levele, Pozsony, 1715. húsvét első napja.