Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Kenyeres István: Buda és Pest útja az 1703. évi kiváltságlevelekig

tal kiadott, kétségtelenül hiteles privilégium szerint városuk lakosai egytől egyig nemesnek számítanak, ennek megnyilvánulásaként adómentesek, nem tartóztathatják le őket bírói végzés nélkül (azaz bírják a Tripartitum alapján országszerte elfogadott nemesi státuszt),

49 rendelkeznek szabad bíró, azaz ekkor már polgármester-választás jogával,

50 nem szállásolhatnak csak úgy be hozzájuk holmi katonaságot, vám- és harmincad-mentességük van, sőt, mi több, a városnak vannak birtokai, a közeli Solymár, Kiskovácsi és Páty! Ez az oklevél nyilván minden pénzt megért számukra! Buda város annyira örült a kiváltságlevél előkerülésének, hogy Bösinger polgármester javaslatára szerződést is kötött Szirmay val, miszerint a tanács a Szapolyai privilégium átadása fejében megveszi az ítélőmester részére a 32. sz. házat, átépíti és adómentessé teszi, majort, szőlőt, szántót ad hozzá, a szerződés be nem tartása esetén pedig 1000 Ft bírság kifizetését vállalja.

51 Ezzel jelentős kötelezettséget vett magára a város, de bízott abban, hogy a kiváltságok visszaszerzése a kiadásokért bőven kárpótolja majd. A Szapolyai-diploma birtokában 1693-ban megkísérelték érvényesíteni a város középkori jogait. Augusztus 29-én felségfolyamodványt nyújtottak be a János-féle diploma tárgyában és kérték Solymár, Kiskovácsi és Páty birtokokat, azonban legnagyobb sajnálatukra elutasították őket.

52 Következő évben újra próbálkoztak, és Szirmay javaslata alapján az országgyűléshez fordultak. 1694. június 24-én Bösinger és Maylin szindikus jelentették Pozsonyból, hogy a Pest vármegyei alispán ajánlólevelével Esterházy nádor elé járultak, aki bíztatta őket. Minden fáradozás és költség azonban hiábavalónak bizonyult: a kérvényeiket ugyanis az 1527:VII. tc. alapján, amely kimondta, hogy Szapolyai János valamennyi adománya érvényért veszti, elutasították. Buda városa ott állt a semmit sem érő diplomával, és Szirmay követelte jussát. 1697 januárjában elküldték a János-féle diplomát Kollonich Lipót érseknek, hogy az segítsen nekik, és szerezze vissza a kötelezvényt Szirmay tói. A város soha sem teljesítette az ítélőmesternek tett szerződéses ígéretét. Szirmay persze nem hagyta magát, az országgyűléshez, majd az uralkodóhoz is fordult, úgyhogy a végül is egyre kellemetlenebb ügy egészen 1703-ig elhúzódott.

53 49 Vö.: WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Budapest, 1990.1. 9. §. 72-75. p. A négy sarkalatos nemesi jog közül az első és a harmadik nyert külön megfogalmazást a János-féle privilégiumokban, amelyek szövege Szapolyai kancellárjához, az oklevelek aláírójaként is szereplő Werbőczy Istvánhoz köthető. 50 Ezajogmáraz 1244. évi alap-privilégiumban szerepel (maior ville, villicus). Ugyan mind Budának, mind Pestnek, az általános magyarországi gyakorlatnak megfelelően, a középkorban a bíró (judex, supremus judex) volt az első számú vezetője, mégis a török alóli felszabadulás után Budán - valószínűleg bécsi mintára - polgármesteri tisztséget létesítettek, míg Pesten továbbra is bírót választottak. (Ugyan más városokban is szerveztek a 17. század végén 18. század elején polgármesteri tisztet, de az csak a bíró után következett a rangsorban és a városgazdasági ügyekért volt felelős.) GÁRDONYI 1938. 4-1 l.p. 51 A Szirmay-ügyre összefoglalóan: GÁRDONYI 1916. 477-480. p.; PÁSZTOR 1936. 160. p. A szerződés 1692. október 25-én kelt másolati példányát Id.: BFL IV. 1018. No. 2. 52 Kovács szerint ebbe az akcióba Pest is igyekezett bekapcsolódni és kísérletet tettek régi kiváltságleveleik felkutatására. KOVÁCS 1944. 10-11. p. 53 A Szirmay-ügyre ld. még: BFL IV. 1002. uu. 1696. december 5.: Szirmay a budai tanácsnak; 1697. január 24.: A budai tanács Szirmaynak; 1700. k.: Szirmay a magyar rendeknek, melyben kéri támo-