Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Oborni Teréz: A fejedelemség-kori erdélyi várostörténet kérdéseiről

hérvárról. 5 Az Erdély történetéről szóló összefoglaló munkák jobbára a régi nagy váro­si monográfiákban, vármegyetörténetekben feltárt ismeretanyag összegzését végezték el, és általában véve eléggé mostohán kezelték a várostörténet kérdéseit. Az erdélyi céhesipar történetének szintén meglehetősen elhanyagolt területén újabban Jeney-Tóth Annamária tanulmányai mutattak fel új eredményeket. 6 A fejedelemség-kori várostörténeti vizsgálatokhoz Kubinyi András alapvető ta­nulmányai adhatnak kutatási és feldolgozási mintát, valamint további segítséget je­lenthet, ha Erdély középkorának kutatói új településtörténeti adatokat hoznak nap­világra és mutatnak be. Éppen ezért nagyjelentőségű Rüsz Fogarasi Enikő tanulmá­nya, amely a Kubinyi professzor által felállított kritériumrendszer két pontja alapján állapított meg bizonyos városi hierarchiát a középkori Erdélyben. 7 Ki kell emelni a kö­zelmúlt várostörténeti kutatásai közül Sonkoly Gábor összefoglaló munkáját a 18. szá­zadi erdélyi városokról. 8 A szerző könyvében felteszi a kérdést, hogy fontos-e egyál­talán hangsúlyozni a városok erdélyi voltát, jelent-e összetartó erőt az erdélyiség maga, vagy inkább külön kellene vizsgálni a szász, magyar, székely városokat. E kér­désfelvetés a korábbi évszázadokra vonatkoztatva is jogosult. A középkori erdélyi vá­rosokat általában így, tehát elkülönítve vizsgálta és vizsgálja a történettudomány, ami, tekintve az akkori Erdély rendi különbségeit, teljesen indokolt. A fejedelmi korban is hangsúlyozandó lesz azonban, hogy az erdélyi városokat a középkori magyar állam kereteiben lezajlott organikus fejlődés hozta létre, ezért Magyarország más részcin lé­tezett városokkal, településtípusokkal összevetve nyilvánvaló hasonlóságok, azonos­ságok mutathatók ki. Az erdélyi városok ill. települések is részei voltak a magyaror­szági városrendszemek ill. településhálózatnak, és valamelyest részei kellett maradja­nak a fejedelmi korszakban is. Ezért is szolgálhatnak általános kiindulási és viszonyí­tási pontként a hazai várostörténet eddigi megállapításai az erdélyi városokra és településekre irányuló kutatások esetén. Másrészről a fejedelmi korban még mindig határozottan megfigyelhető a rendi különállás továbbélése, és ezzel párhuzamosan nyilván a települések tagolódásának, típusainak, sajátosságainak leírásakor is komo­lyan figyelembe kell venni a rendi hovatartozást. Mindazonáltal az új állami, közjogi keretet jelentő fejedelemség már önmagában is meghatározta a települések további 5 VEKOV KÁROLY: Gyulafehérvár központi szerepköre a középkorban és a kora újkorban. In: Erdélyi várostörténeti tanulmányok 69-96. p. (A továbbiakban: VEKOV: Gyulafehérvár.) 6 JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Adalékok a céhek és iparosok szerepéhez a XVII. századi Kolozsváron. In: Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13—14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk.: DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN - EGYED ÁKOS - SÍPOS GÁBOR - WOLF RUDOLF. Kolozsvár, 2001. 98-109. p.: JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Kolozsvári céhek Bethlen Gábor korában. Történeti Tanulmányok V. 1996. [1997.1 5-20. p.; JENEY-TÓTH ANNAMÁRIA: Míves emberek a kincses Kolozsvárott. Iparostár­sadalom a 17. századi Kolozsváron. Kolozsvár, 2004. (Erdélyi Tudományos Füzetek 247.) A régebbi irodalomból: BINDER PÁL - KOVÁCH GÉZA: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981. 7 KUBINYI ANDRÁS: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Szeged, 2000. (Dél-Alfóldi évszázadok 14.) (A továbbiakban: KUBINYI: Városfejlődés.) 7-50. p.; Rüsz FOGARASI ENIKŐ: Központi helyek az erdélyi középkori vármegyékben. In: Erdélyi várostörténeti ta­nulmányok 20-42. p. 8 SONKOLY GÁBOR: Erdély városai a XVIII-XIX. században. Budapest, 2001. (Atelier füzetek 2.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom