Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban

tett vármegye gyűléseire elküldték követeiket, vagyis kassai követek hallgatták Sáros vagy Szepes vármegye nemességének felszólalásait, vagy lőcseiek a városokkal nem rokonszenvező abaúji nemesekét. A városok összefogását jól példázza, hogy amikor Debrecen elnyerte a szabad királyi városi rangot, a Kassára menesztett debreceni követek utasításának első pontjában meghagyták, hogy a kassai tanáccsal tudassák, hogy ők is elnyerték a szabad királyi városi státust, ezért a debrecenieket annak tartva, „ velünk minden jo correspondentiat uniót tarcsanak, hasonlót varvan a mi reszünkrülis " 45 Ebben a debreceniek nem is csalódtak, mivel - jóllehet ők már nem váltak a szövetség tagjaivá - az ezt követő évtizedekben oly szoros együttműködés tapasztalható a városszövetség, valamint az új felső-magyarországi szabad királyi városok között, hogy az szinte kibővült szövetségi viszonynak tűnhet a szemünkben.

46 A szabad királyi városok előjogai a nemesség részére az országon belül és azon kívül vámmentességet biztosítottak. A városok ennek tudatában érveltek harmincadmentességük - mint ősi jogaik - mellett, noha a kormányzat részéről e téren erős megszorító intézkedéseknek lehetünk tanúi. Az országgyűléseken az uralkodóknak sikerült keresztülvinniük, hogy a nemesség harmincadmentességét csak a saját majorságában termelt árura korlátozzák, és a városok vámmentességét is a 17. század második felére a bécsi udvar erőteljesen korlátozta. Ennek hátterében elsősorban az állt, hogy a hadikiadások fedezésére mind több bevételt kellett behajtani, és miután az ország jövedelmeiből a legnagyobb és legmegbízhatóbban behajtható a harmincad volt, ezért mindenféle mentességet igyekeztek felszámolni, és az ellenőrzést megszigorítani. (Jellemző: a debreceniek már idézett instrukciójában a törvénykezési gyakorlat mellett e pontra fektették a legnagyobb hangsúlyt!) A század végére a városok e mentessége valójában jórészt megszűnt. A kormányzat e téren joggal hivatkozhatott arra, hogy a városok kollektív mentessége esetenként nem tekinthető érvényesnek az egyes polgárokra, továbbá arra, hogy a harmincadmentesség kizárólag saját földesúri jogon bírt majorságukban megtermelt árura érvényes.

47 A többi kiváltság az ún. királyi kisebb haszonvételekhez (sör- és borkimérés, téglaégetési jog, malomjog) fűződött, de ezek jórészét a mező városokok is bírták, és a földesúrral történt megegyezés alapján viszonylag szabadon rendelkezhettek vele, mindössze évi egy összegben fizetendő bérletet kellett fizetniük. A szabad királyi városok jelentős kiváltsága fűződött a szabad önkormányzat kialakításához és működtetéséhez, valamint a szabad plébánosválasztáshoz. A korszakban a 17. század utolsó harmadáig e jogukban a városokat általában nem korlátozták, és a polgárjoggal rendelkezők egyben választójoggal is rendelkeztek. E választójog alapján jött létre a külső tanács (más néven választott község), majd a külső tanács választotta meg a belső tanácsot és a bírót, illetve bizonyos esetekben (Sopron és Pozsony) a polgármestert. A bécsi udvar a városok önkormányzati jogait 1672-től kezdte 45 AMKHI. 10666/75. 46 NÉMETH: Várospolitika 1. köt. 156-161. p. (3.1.7. fejezet) 47 NÉMETH: Várospolitika 2. köt. 95-113. (5.1.5. fejezet), illetve összefoglalóan NÉMETH ISTVÁN, H.: Gondolatok a magyarországi várospolitika meghatározó tényezőiről a kora újkorban. In: Fons 9. (2002) 123-162. (A továbbiakban: NÉMETH: Gondolatok.) különösen: 140-158. p.