Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban
királyi könyvben található oklevélre, melyben 'civitas'-ként említették őket, kérte a kassai tanácsot és a városszövetséget, hogy országgyűlési követeiket útján segítsék őket valósnak vélt státuszuk elismertetésében. 36 1646-ban, a sok vihart kavart 1647. évi országgyűlés idején, valamint 1665-ben a szatmár-némctick ismételten arra próbálták rávenni a kassaiakat, hogy miután ők nem kaptak országgyűlési meghívót, az ellenük hozott 1638:67. törvénycikk miatt képviseljék érdekeiket. 37 Az 1655-ben a királyi városok szabadságát elnyerő Késmárk szintúgy a városszövetséghez fordult támogatásért, hogy a Thökölyvel folytatott, ámde hosszúra nyúlt tárgyalásaik során az uralkodónál járjanak közben. 38 A fentebb vázolt folyamat eredményeként meglehetősen sok város kapott szabad királyi városi rangot, és ezzel együtt lehetőséget arra, hogy követeket küldjön az országgyűlésre, és ott szavazatával részt vegyen az ország politikai életében. Az újonnan szabad királyi városi rangot nyert városokat több részre oszthatjuk. A városok közül többen (Késmárk, Kőszeg) már rendelkeztek olyan privilégiumokkal, amelyek alapján szabad királyi városoknak tekinthetnénk őket - és a kortársak valójában annak is tekintették őket (lásd Késmárk példája). 39 Az országos vásártartás joga, nagy vásárok tartása, gazdasági fejlettségük, viszonylagos önkormányzati önállóságuk arra predesztinálta őket, hogy a szabad királyi városi rang rendi értelmében megjelenjenek az országgyűléseken, és emellett szabadon rendelkezzenek mindazon jogokkal (szabad tulajdonjog!), amelyek alapján a rendi társadalom kivételezettéi közé tartozhattak volna. Ebben zálogbavetésük, vagy cladományozásuk akadályozta meg őket. Más települések (Debrecen, Modor, Bazin, Szentgyörgy, Ruszt, Kapronca, Korpona és Szatmárnémeti is ideszámítható) saját gazdasági fejlődésük során elért eredményeik révén juthattak hamarabb vagy politikai helyzetüknél fogva később szabad királyi városi ranghoz. A harmadik csoport a hódolt Magyarország területére eső, egykor szabad királyi ranggal rendelkező városok (Buda, Pest, Székesfehérvár, Esztergom, Szeged), melyek közül némelyek (Pest, Szeged, némiképp Székesfehérvár) beváltották a hozzájuk fűződő reményeket, míg mások (Esztergom) az oklevél elnyerésével gazdasági fejlettségüket tekintve indokolatlanul nagy rendi előnyhöz jutottak. Érthető tehát, ha a kötött számú nemesi vánnegyék élénken tiltakoztak minden egyes új tag felvétele ellen, hiszen nemegyszer egyenlőtlennek tűnik, hogy egy vármegye és egy város ugyanúgy egy-egy szavazattal bírt a diétán. (1655-ben 32 város és ugyanannyi vármegye, 168l-ben 35 vármegye és 32 város delegált követeket az országg yűlésre! 40 ) Melyek voltak ezek az előnyök és hogyan használhatták ki ezeket a városok. Mint már említettük, a szabad királyi városi rang egy település számára egyetemleges 36 AMKHI. 5221/30. Szatmár, 1607. június 30. 37 AMKH I. 7467/8. Szatmár, 1646. május 1., 6017/40. Szatmár, 1647. február 25., 8913/23. Szatmár, 1665. február 28. 38 AMK H I. 8257/7. Késmárk, 1654. március 6. 39 Kőszeggel kapcsolatban lásd: BARISKA: A szabad királyi várossá válás 89., 91. p. 40 ZSILINSZKY: Vallásügyi tárgyalások 96-98. p.; MOL Regnicoláris Levéltár, Diactac antiquae (N 49) 4. köt. 5-8. p.