Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban

jes és Bártfa városokat bízta meg az ügy méltányos elintézésével. 1426-ban pedig a tárnokmester Lőcsén a fent említett négy város küldötteivel tárgyalt. Noha Lőcsét a személynöki városok között tarthatjuk számon, ez nem jelentette azt, hogy a tárnokmester kizárólag a későbbi tárnoki városokat hívta volna össze - ezt a gyűlés helyszíne sem valószínűsíti -, hanem a városszövetség összes tagjával tárgyalt.

9 A városszövetségben a kezdetektől részt vevő Lőcse küldöttei a szövetség gyűlésein mindvégig egyenlő jogokkal tárgyaltak a többi város követeivel. A rendileg egyenjogú városok közösen, „ négy város közös végzését " adták ki például az 1440 körül kelt határozatukat, melyben a városok meglehetősen bizonytalanul arról határoztak, hogy ha Albert utószülött fiúgyermekét az ország elismeri, ők szintén mellé állnak.

10 A városszövetség 16-17. századi történetét vizsgálva sem találunk semmi olyan jelet, amely arra utalna, hogy a személynöki városok kisebb jogokkal rendelkeztek volna: a városok országgyűlési jelenlétüket egyenlő jogok alapján hangolták össze, és közös költségeiket sem fellebbviteli fórumuk tekintélye, hanem gazdasági helyzetük határozta meg." A fellebbviteli fórum tehát nem jelent megbízható választóvonalat a szabad királyi városok között. Ha a korszak terminológiáját vizsgáljuk, kiderül, hogy a 'civitas' és 'oppidum' terminus technikusok a 15. század vége felé erősödtek meg és váltak szét. E folyamatot jól jellemzi Kisszeben szabad királyi városi rangra emelő oklevele. Kisszeben közjogilag 1472-ben vált szabad királyi várossá. Mátyás a mezővárosként a király elé járuló kisszebeniek jogait és jelenlegi állapotát élesen megkülönböztette oklevelében. Kérelmezőként Kisszeben oppidumként szerepelt, amelynek lakói immáron a többi 'civitas' szabad polgáraihoz hasonló privilégiumokkal kívánnak élni. Miután az oklevélben ezeket a jogokat az uralkodó megadta számukra, azt követően immáron következetesen 'civitas' jelzővel illették a Sáros megyei kisvárost.

12 A 'civitas' megnevezés 16-17. századi egyértelműségét jelzik az 1602., 3 603. és 1604. évi országgyűs MOL Diplomatikai Levéltár (Q szekció) (= Dl) 228581, IVÁNYI BÉLA: Eperjes sz. kir. város levéltára, 1245-1519. Szeged, 1931-32. No. 185. 9 Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította: MÁLYUSZ ELEMÉR. Budapest, 1951-58. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 1., 3-4.) 2. köt. No. 1177., 6423., 6740.; MÁLYUSZ ELEMÉR: Polgárságunk részvétele a középkori országgyűléseken. In: Protestáns Szemle 36. (1927) 356-407. p. itt: 386. p.; SZENTPÉTERY, A tárnoki ítélőszék 540., 587.; KUBINYI ANDRÁS: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: GEREVICII LÁSZLÓ - KOSÁRY DOMOKOS. 2. köt. Budapest, 1973. 7-240. p., itt: 85-87. p.; MÁLYUSZ ELEMÉR: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest, 1984. 170. p. Ahogy azt Mályusz Elemér megállapította a személynöki városok csoportja csupán a Zsigmond-kort követően alakult ki. 1514. évi összeállításuk is későbbi fejlemények eredménye volt. Uo. 171. p. 10 MOL Dl 213046, IVÁNYI BÉLA: Bártfa szabad királyi város levéltára, 1319-1526. Budapest, 1910. No. 357. 11 NÉMETH ISTVÁN, FL: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. A felső-magyarországi városszövetség Budapest, Gondolat — Magyar Országos Levéltár, 2004. (Doktori Mestermunkák) (A továbbiakban: NÉMETH: Várospolitika.) 1. köt. 175-212. p. (3.2.2. — 3.2.4. fejezetek.) 12 Visegrád, 1472. október 2. Státny Archív v Presove, pobocka Presova Mesto Sabinov No. 26. MOL Dl 259002., WAGNER KÁROLY: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Pozsony-Kassa, 1780.187-188. p.