Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - H. Németh István: A szabad királyi városi rang a kora újkorban

H. NÉMETH ISTVÁN A SZABAD KIRÁLYI VÁROSI RANG A KORA ÚJKORBAN Tanulmányunkban a városok rendiségen belüli helyét próbáljuk röviden vázolni, továbbá azokat a fontosabb jellemzőket, amelyek a szabad királyi városi rangot befolyásolták. Feladatunknak tartjuk, hogy emellett a szabad királyi várossá válást meghatározó eseményekkel, hatásokkal is foglalkozzunk. A téma a magyarországi városfejlődés szempontjából igen fontos, hiszen várostörténet-írásunk eredendően a szabad királyi státust tekintette a városok alapvető megkülönböztető jelének. E szemlélet ugyan lassan kezd megváltozni, de részben emiatt is érdemes felvillantani azokat a szempontokat, amelyek közrejátszhattak egy-egy település rendi rangemelésében.

1 A szabad királyi városi ranggal kapcsolatban leszögezhetjük, hogy az a rendi társadalomban az adott település számára kiemelkedő fontossággal bírt: az oklevél és az országgyűlés által a város a rendi társadalom kiváltságolt tagjává vált, ami egyben biztosította számára azokat az előjogokat, amelyekkel a nemesség általában rendelkezett. Mielőtt azonban ennek részleteivel megismerkedhetnénk, villantsuk fel azokat a jellemzőket, amelyek alapján biztosan elkülöníthetjük a szabad királyi városokat. Vizsgálódásunk egyben kezdő lépésnek tekinthető a tekintetben, hogy a települések közül mely városok tartoztak egyáltalán ebbe a körbe. Utóbbi kérdés evidenciának számíthatna, de a szakirodalom áttekintését követően arra döbbenhetünk rá, hogy egyáltalán nem az.

2 A kérdésben maguk a kortársak is bizonytalankodtak, amit jól mutat, hogy Késmárktól zálogolása idején is szedtek taxát, épp úgy mint a többi szabad királyi várostól.

3 Nagybánya és Szatmárnémeti esetében pedig hasonló bizonytalanságról értesülhetünk. Miután Késmárk 1655-ben elnyerte a szabad királyi városi rangot, felvételét kérte a Kassát, Lőcsét, Eperjest, Bártfát és Kisszebent tömörítő felső-magyarországi városszövetségbe. Kérelmét azonban annak ellenére elutasították, hogy korábban a felső-magyarországi városok által kiállítandó katonaság és az adó ügyében (kényszerből) a késmárkiakkal már folytattak tárgyalásokat. A városok ekkor arra hivatkoztak, hogy az öt város már régóta birtokolja a szabad 1 Összefoglalóan lásd: BÁCSKAI VERA: Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Budapest, 2002. Különösen 18-25. p. 2 A szabad királyi városok jogaira és általában a települések e ranggal történő felruházására összefoglalóan lásd: CSIZMADIA ANDOR: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban. Kolozsvár, 1941. (A továbbiakban: CSIZMADIA: A magyar városi jog.) A korszakra különösen: 20-21., 40-47. p. 3 Magyar Országos Levéltár (= MOL) Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Regisztraturája E 15 (Expeditiones camerales) (= E 15 [Exp. Cam.]) 1549. No. 5. 1549. január 2. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV I. 2006.109-122. P

.