Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 1. (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK - Szende Katalin: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a késő-középkori Sopronban
III. Kérdések és tanulságok Végezetül szeretnék néhány, a bemutatott anyaghoz kapcsolódó, de azon túlmutató általánosabb kérdést is feltenni. Elsőként az merülhet fel a figyelmes olvasóban, hogy vajon polgárnak lenni, illetve a polgárfelvételi feltételeket vállalni vonzó vagy terhes kötelezettség volt-e a későközépkori Sopron és más magyarországi városok lakói számára? A város kereskedelmi kiváltságainak, borszállítási szabadalmainak, árumegállító jogának élvezése kétségtelen előnyöket jelentett. Szintén elsőbbséget élveztek a város polgárai a határban levő szőlőik megműveltetésénél, a napszámosok felfogadásánál. Polgárjogára hivatkozva fordult például 1464. március 24-én, tehát a tavaszi szőlőskerti munkák idején Lienhart Jembnitzer bécsújhelyi lakos a soproni tanácshoz, kérvén hogy segítsék őt szőleinek megművelésében „nachdem ir von mir von des hawss wegen, das ich von Merten erlangt hab, schatzstewr nembt und mit ew mitburger bin", azaz hogy mivel egy Sopronban szerzett ház után vagyonadót kell fizetnie, polgártársuk lett. 6 A polgárfelvétel vonzó oldalához tartozott az is, hogy a soproni tanács - Európa számos más városához hasonlóan - a felvételi előírásokat bizonyos rugalmassággal kezelte. Ahhoz, hogy a polgárság általuk megkívánt összetételét elérjék, a hatóságok akár egyéni szinten is módosították felvételi feltételeket. Ezt tükrözi az 1. polgárkönyv utolsó lapján olvasható, de még a könyv vezetésének kezdetekor beírt bejegyzés: „Ceterum cautelas in assumendis civibus necessarias pro tempore et personis aut statuunto aut mutanto." („Egyébiránt a polgárok felvételében az időhöz és a személyekhez mérten kell a szükséges előfeltételeket 70 megállapítani vagy módosítani.") Voltak természetesen olyanok, akik a kötelezettségek teljesítése nélkül akartak az előnyökből részesülni, mint például a fentebb is többször említett Alföldy Bálint, aki soproni polgárjoga mellett Győrben és Fehérvárott is illetőséget szerzett, de a közterhek viseléséből már nem vette ki a részét. Nem véletlenül hozta a soproni tanács 1536-ban azt a határozatot, hogy azokat, akik a városban egy bizonyos idő óta letelepedtek és a városi szabadságokkal élnek, de polgáresküt nem tettek, ennek letételére kényszerítsék, „damit gemaine stat wisse, wer bürger ist". Ezt a határozatot 1582-ben is megismételték, érvényét mindenben kiterjesztve a külvárosi lakosokra is. 71 Másodszor: Mi volt a polgárjog-felvételi szabályozás szerepe a városi lakosság összetételének meghatározásában? Kétségkívül volt rá befolyása, de ez több szempontból sem volt kizárólagos: Egyrészt, mint láttuk, voltak olyanok, akik ingatlanszerzésük ellenére nem vagy csak vonakodva szánták rá magukat a polgáreskü letételére. Ez a probléma a városok nemesi rendű lakosaival kapcsolatban fordult elő a leggyak69 HÁZI 1/5. 103. p. 70 A 'cautela' szó jogi terminusként óvadékot, letéti összeget is jelenthet, de mivel az idézett mondat a szöveg legvégén van, általánosabb értelmezése, akár „elővigyázatosság" értelemben is elképzelhető. 71 Corpus Statutorum Hungáriáé municipalium. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. Kiad.: KOLOSVÁRI SÁNDOR - ÓVÁRI KELEMEN. V/2. Budapest, 1904. 25., 54. p. Általánosságban ISENMANN, Bürgerrecht 204-205. p.
