Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Reprodukciós felvételek - MÁRAI SÁNDOR: Egy polgár vallomásai

kánt táncolnak. A „kávéház” oly keveset törődött a kávézó és újságot olvasó nappali vendégekkel, hogy napközben ki sem nyitott. Alkonyattal húzták csak fel redőnyeit, néhány bádogasztal állott a falak mellett, s a „büffé”-ben festett hajú s a kor ízlésének megfelelő, dús idomú hölgyek készítették a knikebájnt29 és a csáját. [... ]

Ezt az éjjeli lebujt jórészt kupecek, vásárosok, földbirtokosok s a környékről egy-egy görbe éjszakára berándult zsidó árendások látogatták. „Úriember” csak nagyon borosán mert ide beállítani, ilyenkor lehúzták a műintézet vasredőnycit, s olyan házi mulatságot csaptak, mely felköltöttc az alvókat is; de csodálatosképpen tűrték ezt a rendzavarást, s a „kávéház” sokáig, éveken át működhetett a földszinti helyiségekben. A rendőrség akkor még nem avatkozott a polgárok dolgába; e negyvenezer lelket számláló városban például mindössze tizenöt rendőr ügyelt a polgári élet békéjére, tizenöt öreg, kövér Mihaszna András,30 kiket gyermekkoromban személy szerint ismertem és nevükön szólítottam; a rendőrségi fogda egy olaszos vonalú, árkádos bejáratú, rozoga régi házban talált otthont, de jórészt üres volt, csak a megrögzött alkoholisták aludták itt ki mámorukat, kiket egy koporsószerű, zöld viaszkosvászonnal borított tolókocsiban szedtek össze reggelfelé az utcasarkon a rendőrök. A prostitúciónak egyik finomabb és nyilván költségesebb válfaja volt az, amit házunkbeli „kávéházban” éjszakáról éjszakára kimértek; megesett késelés is, egy éjjel női sikongásra ébredt fel a ház, gyermekek, felnőttek éjszakai kacabajkában kitódultak a folyosóra, s az udvaron Dókus úr, a házmester seprővel ütlegelt egy csizmás, macskabajszos s főként vérszomjas kupecet, aki tíz körömmel kapaszkodott egy szalmasárga hajú kávéházi alkalmazott nő kényelmesen megmarkolható, lágy testrészeibe. [... ]

(Budapest, 1934. 31-38., 34-36.)

29 Égetett szeszes ital, pálinka és nyers tojás sárgájának a keveréke.

30 „Mihaszna András fővárosi m. k. rendőr"; szemléjét mindig a szállóigévé vált „mert röndnek muszáj lennyi!" megállapítással fejezte be. Eredetileg a Borsszem Jankó című éiclap állandó figurája, melyet Székely Ferenc 1882-ben teremtett meg. A különböző típusokat megjelenítő, visszatérő figurák száma a lapban 1890-re már 33-ra szaporodott, akiknek „alakját felváltva hurcolják végig a vidéki, sőt a fővárosi színpadokon is, mert „közös tulajdonná lettek, minta népdal" - állapította meg Ágai Adolf. (Borsszem Jankó, 1890. január 12.10.)

513