Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Reprodukciós felvételek - VAJDA SÁNDOR: Egy nagy hírű ház a Magyar utcában

távolsági kereteket teljesen feldöntötte. A gróf nem lovagolt a Stefánián elérhetetlenül elkülönülten, hanem rivalizált a vulgáris pénzes malmossal, akit az életben nem is akart megismerni, legfeljebb az intézője tárgyalt vele. A képviselő nem a Tisztelt Ház előtt tartott költségvetési vitában államférfiúi beszédet, kihívóan támadva a miniszterelnököt, gratulációkat fogadva. A bankár nem a részvényeivel folytatott nagy hadműveleteket. A nőstényekre vadásztak.

A nők itt is nők voltak.

Szerelemre lobbantak (nem zavarta őket ebben állandó üzemeltetésük), pityeregtek, fecserésztek, féltékenykedtek egyes vendégekre, másoktól undorodtak, de fegyelmezetten kezelték őket. Sírtak, toporzékoltak, veszekedtek. De amikor megkezdődött az üzem, minden háttérbe szorult. Vasfegyelem és kötelességtudat uralkodott, mint egy apácarendben. A szakma volt a fontos. Az üzlettel foglakoztak hideg, számító könyörtelen realitással. Kétarcúak, kétjelleműek voltak. Az exkluzív nagyon drága portéka. Kínálják magukat, de az árat megszabták, ígérték a fülledt, szexuális rafinériát, de üzletszerű józansággal, megszabták az árát, könyörtelenül, mint a szatócs, zsugorian alkudva. A nemiséggel a Maison Fridában szédületes üzleteket lehetett bonyolítani. Mert ebben a házban a nemiség művészetét a legmagasabbra emelték. A trágárság, a szexualitás döbbenetes, riasztó vonzásába. A kiszámított, kidolgozott, a kiképzett és az önfeledt, spontán tökély grandiózus szeretkezési kultusza varázzsal és kábítva terebélyesedett ebben az üvegházban. [...] Nemcsak öltözködni, vetkőzni tudtak, de szeretkezni is. A nemiségből kitűnően vizsgázónak voltak, akiket magas szakértelmű tanárnők, az intézmény szexuális pedagógusai kiképeztek, osztályoztak, minősítettek a szerelemre alkalmasnak. A „pedagógiai” ismereteket az elhihető hírek szerint nem elméletben tanították. De volt, hogy a beavatásra kijelöltek egyszerűen elsöpörték, lehengerelték oktatóikat, páratlan szeretőknek bizonyultak, szenvedélyük frenetikus volt. [...] A Maison Fridában nagyszerűen szeretkeztek. Az áru nő volt. Meztelen, illetlen beszédű. Megmotozható, végigsimítható, felhasználható. Vevő és eladó tisztában volt egymással. Az egyetlen illúzió a brokáthuzatú pam- lag volt. És mindenki megkapta, amit kialkudott. Nem volt költészete, de gyönyöre volt, és azt mondják, a gyönyörben van valami a véglegesből. És akik mondják, talán nem tévednek. Hiszen minden elmúlik, a szerelem előbb, a gyönyör olykor tovább tart. A nemiség szerelem nélkül is tünemény. Fölszedjük és nem követelünk hűséget, csak ölelést. Az ölelkezés megremegtet. És egyesít. De mindennek ma már semmi köze a Maison

511