Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Reprodukciós felvételek - PILISI RÓZA: Csillagok. Regény az életből

magával az első chaise-longe-ig2 - hol gyöngéden tett le s mámoros hangon kérdezte:- Csakugyan szeretsz te engemet, Lina? [... ] Szerelmes a szegény fiúba, kinek semmije sincs még annyi pénzecskéje sem, hogy egy hónapban néhányszor megvacsorálhasson. [...]- Mondja csak Linácska, miért van az, hogy azok a bizonyos tisztességes asszonyok úgy szaladnak a férfiak után; a színésznők meg a félvilági hölgyek után a férfiak futnak. — Lássa édes barátom! Ez onnan van, mert a tisztességes asszonyok irigylik tőlünk a szabadságot, mi pedig irigyeljük tőlük a tisztességet, érti? [...]- Nos hát abba az időbe még a fővárosban is más volt az élet. Emlékszem nagyon jól, nem volt annyi mulató hely, de nem is volt sok az úrhatnám ifjúság. A férfiak pontosan eljártak hivatalukba, este nejükkel a színházba; az udvarló hetenként legfeljebb kétszer ment el kiszemelt menyasszonyához. Most? Naponta; ha lehet, az egész napot vele tölti, mer fél, hogy az orra elől más valaki viszi el a pénzt. A szerelem ez más kérdés! A régiek szerettek, volt bizalmuk is, most szerelem nélkül nősülnek, s azt minden férfi tudja, milyen értéke van a pénznek. [... ]- A nők! Ma már nincs is nő, 90%-a a férfiasságot szenvelgi. Hol van az a korszak - másfél századja tán - mikor a nő, ha elbukott, pellengérre állították, haját levágták s hamuval behintették, majd megvesszőzték, s falu apraja-nagyja, boldog-boldogtalan arcul köpdöste. Higgye el, Didi, ha visszavarázsolhatnám azt az időt, én magamat köttetném ki váltásul a templom elé, vagy bármilyen térre, s vesszőzne meg minden ember, csak még egyszer lehetnék én az, ami már nem lehetek, ha azzá lennék - igen, ha azzá! Tisztességes asszonnyá, úgy sem hinné cl senki, hogy az vagyok. Hisz ma a férfiak így beszélnek a nőkről: „Minden nőt meg lehet hódítani, csak a módját kell tudni s alkalom legyen.” [...]

(Budapest, é. n. [1893], 2., 2-3., 23., 32, 33.)

2 „Kárpitozott heverő".