Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Zoomolás - SOMLYÓ ZOLTÁN
Elpirultam, fájt a vád, égetett, szégyelltem és szerettem volna az egész városnak odakiáltani: nem igaz! Nem az vagyok, aki voltam, az ostoba kis házmesterleány. Jártam a világban, láttam, tanultam minden szépet és jó vagyok, tiszta vagyok, mint a többi tiszta leányok, asszonyok! Ami volt, elmúlt, az a leány meghalt, nincs!... És ott, az utcán - az én életemben, úgy látszik, nagy szerepet játszik az utca - elhatároztam, megkérem önt, tegyen a hitvesévé. [...] Ön kinevetett a lelke mélyén. [...] Hallgattak. A kocsi a Dunapart pesti oldala felé tartott, a Hódy lakásához. Elbúcsúztak, az író kiszállt, s Fánit vitte a kocsija, végig a sötét téli hajnalon, egyedül, az ismeretlen jövő felé. Vörös paróka volt a fején, a szája ki volt festve s a szíve meg volt halva... (Budapest, 1908. 5-11., 15., 11, 18-20., 21., 22-23., 24., 26-21., 29., 34., 36., 60-63., 211.) [A pénz]5 SOMLYÓ ZOLTÁN Megújra Pest!... A nagyszerelmü város!... A bezárt ajtók, selymes ablakok. A Wertheim-szekrény, amely ki nem nyílik annak, aki szemérmesen dadog. A tőkepénz kezében aeol-hárfa, melynek zenéje felleget szakít; s mit meg nem hall a költészet, az árva, mely önkörmével tépi húrjait. 5 Eredetileg Schwartz Zoltán, költő, újságíró, műfordító. (1882-1937). 1901-től - megszakításokkal - Budapesten élt. Első verseskötete, mely 1910-ben jelent meg, a Nyugat íróinak barátságával is megajándékozta. Karinthy Frigyes szerint: „Nyilvánvaló, hogy azt a képet, ahogy környezete és a magyar irodalom látta őt, öntudatlanul önmaga alkotta magáról, tőle vette át a közvélemény. Nem tehetett róla, erős képzelete volt.... »Átkozott költőnek« nevezte magát." 470
