Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Alálátásos perspektíva - SZILÁGYI GÉZA: Női birkózók

jában van, hogy be se tegye lábát az olyan helyekre, ahol nők színleg vagy valósággal összemérik ölelésre termett izmaik erejét. De aki félreteszi morális elveit és beáll könnyűvérű nézőnek, erős izgalmakkal távozik a produkció helyéről.

Már az egyházatyák, az ösztönélet ez éles szemű és bámulatosan tájékozott megfigyelői is nem egyszer rámutattak arra, hogy férfiembernek veszedelmes gyönyörűség, ha oly ruházatban, pózban és testi foglalatosságban vagy lelki tevékenységben látja a nőt, mely rendszerint férfiak sajátossága vagy szokása. A férfi vágyait, még hogyha eltompulva szunnyadoznak is, lármásan éberré tudja tenni az a nő, aki lényének bizonyos megnyilvánulásaiban vagy megjelenésének egyes külsőségeiben a férfit utánozza. Ennek a dolognak lélektani magyarázatát adni nagyon messzire vinne és a modern kultúrférfiú elnőiesedésének és ezzel szemben a jelenkori kultúrnő elfér- fiasodásának, egy nagy fiziológiai szerepcserének bonyolult problémájához juttatna. Most csak ráutalok arra, hogy férfiruhába bújtatott nők (gondoljunk csak az operettek és balettek nadrágszerepeire!) mindig nagymértékben izgatják a férfi fantáziáját. És kísérjük figyelemmel azt a dolgot, hogy a női divat alkotórészei közé, a női toalettbe egyre több csempésződik bele a férfi kosztümjéből. A férfi kalapja, gallérja, zubbonya, felöltője, ruhadarabjainak szabása egyre gyakrabban jelenik meg női testeken. A női ruházkodásnak ez az elférfiasodása pedig a lélekben gyöngülő, érzékeiben elpuhuló és hatalmasabb szuggesztióra szoruló, mazochikusan leroskadt idegzetű férfiakra leküzdhetetlen ingerként hat.

A női birkózásból kisugárzó érzéki bűvölet szintén jórészt ezen alapul. Szerepel ugyan benne a női plasztika is, amelyről már az indusok szerelmi művészet-kódexe, a Kamasutram is tudja, hogy erőkifejtés közben érvényesül a legjobban. De sokkal nagyobb mértékben szerepel az a szuggesz- tió, mely abból támad, hogy férfiak módjára, férfiak sportkosztümében vagy annak mintájára formált köntösben, kiválóan férfias jellegű erőgyakorlatot végeznek szemrevaló teremtések, akikről a férfinéző kedvteléssel állapítja meg, hogy mégiscsak nők. A férfiaskodó nő az elnőiesedett férfira ellenállhatatlan hatással van. És mivel a világon egyre nagyobbá válik a testileg elsatnyult és lelkileg effeminálódott férfiak tábora, a női birkózók lelkesen tapsoló közönsége is egyre jobban szaporodik.

(Szilágyi Géza: Lepel nélkül — Erkölcsrajzok. Budapest, Singer és Wolfner, 1910.)

736