Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Alálátásos perspektíva - NAGY IRMA: Bűnös szerelmek – Egy úrileány vallomásai
tam, mit csinálok. Nem éreztem, hogy teljes meztelenségemben mégsem szabadna férfi előtt mutatkoznom. Nem tehettem mást, az előző éjjel és az álmok megrontottak. A nyakába ugrottam és odavonszoltam a kerevetre. Megláttam arcán az ijedelmet és a lehetetlen helyzet félszegségét, erőszakoskodásom alól azonban nem tudott menekülni. Szemmel láthatólag bágyadt nézése akaratta- lanságba, az arca elfehéredett és remegett, nagyon remegett. Szólni akart, ajkammal lefojtottam az ajkát. Ki akart bontakozni a karjaim közül, nem engedtem. Sohasem hittem volna, hogy ennyi erőm van. Bclekényszerítettem az őrjöngő csókolásba. Megszédítettem a józanságát, megbomlasztottam az erejét és belekényszerítettem az ismeretlen kérdések megfejtésébe... megindítottam a harcot a nagy ismeretlen, a férfi ellen! [...] Vizsgálni kezdtem magam, az egészségi állapotom és arra a megdöbbentő eredményre jutottam, hogy a könnyelmű szeretkezésnek áldozata lettem. Az édesanyám könyvei közt rejtett füzetekre találtam. Mohón olvastam a vádló sorokat és halványságom tanúskodott mellette napról-napra, hogy beteg vagyok. Szimptómákat kutattam és találtam. Rettenetes lelki vívódások közepette éltem. Es szólni nem mertem senkinek, inkább az ön- gyilkosságra gondoltam mindennel, mindenkivel és vártam a halált. (... ] A vérem hajtott. És ez a szép test, mely ezt a vért átfogta. Voltak álmaim, amikor ott láttam magamat epedő, kínlódó férfiak sorában. Uralkodtam rajtuk és sanyargattam őket. Megöltem minden vágyukat, elszárítottam testüket, aztán kidobtam őket az utcára, hogy mint koldusok verekedjenek az én szerelmemért. Mindez kétségbe ejtett és elgyönyörködtetett. És ahelyett, hogy céljaim útján előre mehettem volna, íme most azelőtt a veszedelem előtt állottam, hogy korlátozni voltam kénytelen a szabadságomat. Az intézetben való bennlakás hátrányával tisztában voltam. Benn fogok élni a négy fal között, fokozott fegyelem alatt, leányok, csupa leányok között. Már előre is megundorodtam nyávogós hízelgésüktől. Mindegy, aminek meg kellett lenni, az ellen hiába is harcoltam volna. Ám ha még olyan csúnya képet festettem is magamnak erről a rabságról, csalódtam. Az első napokban talán kellemetlenül éreztem magam az új helyzetben, nagyon hamar megszoktam azonban a kellemetlenségeket és kedvezményeket, amikkel az intézet vezetői elhalmoztak. Ezenkívül egy igen okos és kellemes leány jutott szobatársamul. Szabadidőmet szívesen megosztottam vele és mondanom sem kell talán, legtöbbet a férfiakról és a szerelemről beszélgettünk. [...] Valami ócska szentimentális darabot adtak. Fehér darabot, mi azonban ki tudtuk hámozni ebből a pikantériát. Eleinte hűvösen néztük az ifjú pár 719
