Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - IVÁNYI ÖDÖN: A püspök atyafisága
A püspök atyafisága IVÁNYI ÖDÖN E közben a korzó mind elevenebbre vált. A hivatalok, irodák, szalonok, munkatermek, iskolák lenyűgöző rabságából kiszabadult Budapest ott sétáltatta törődöttségét, hiúságát, betegségét, gondját, jó kedvét, valódi és áluraságát, őszinte és takart szegénységét a hosszú Dunaparton. [...] Az életet úgy kell venni, ahogy van: piszkosan. Majd egyszer tisztára mossák - vérben. [...] Erezte, hogy ma éjjel lehetetlen lehunynia a szemét. Lázas volt és ideges, mint az olyan vadász, aki először készül hajtásra, ahol veszedelmes, nagy vadra fog lőni... Virrasztani akart, csakhogy nem egyedül. Nem vallotta ugyan be magának, de úgy állt a dolog, hogy lelkiismeretében még erősebb láz volt, mint idegeiben. Egész mostanáig hidegvérrel célzott Kanutra és most, amint megnyomta a ravaszt s útjára küldé a golyót: megrendült a várható hatástól. [...] Fölkereste Bizony Birit. Rossz óráiban ez a céda lény volt virrasztó társa sokszor. Áttombolt vele ismét egy őrült, vad éjszakát. Sápadtan, vérerektől elfutott szemekkel, izgalmaktól eltompultan jött Valér a csata színhelyére. Diadalátjött élvezni. Álmos, dagadt szemeit gonosz, utálatos kíváncsisággal hordozta szét a csatatéren. Várta, hogy mindenki bámulja, várta azt a szenzációt, ami megillet egy olyan támadót, aki levert egy nagy minisztert. [...] Hasztalan volt minden: a feleség nem tudta a nővel elfeledtetni, amit ez a férj mint szerető vétkezett ellene. A feleség megbocsátott volna, de a nő, a szemérmes, büszke nő, Kanut minden közeledésekor ama brutális legyőzőre gondolt, aki összetépte akkor lénye szűzi fátylát. És nem tudott leküzdeni magában bizonyos hideg ellenszenvet az iránt, ki rablómódra vette el tőle azt, amit szerelmes nő egy boldog perc édes hevében önkényt 11 Radikális függetlenségpárti író, publicista (1854—1893). Tüdőbaját ő is Arcóban kezeltette, mint távolabbi barátja, Reviczky Gyula. Regényének egyik szereplője mondja: „Az erkölcsjavítás hálátlan munkája fejében elég gúnyt kell úgy is elszenvednem. Ma semmi sem olyan komikus, mint erkölcsösnek lenni.” 644
