Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Vörös szem-effektus - KOMJÁTHY JENŐ: Kéj
Il Hah! mi különös, csodás, Mi bűvöletes álom! Kusza bár, De mennyi és mily élénk látomány! Minő világos láthatár; mi mély, Valóhü érzés, indulat... valóban, Hogy most van ébren lelkem, oly közel járt Vagy épen össze is ölelkezett És táncra kelt az álom a valóval. ( 1815. In Vajda János Összes Művei II. köt. Nagyobb költői művek. Budapest, 1911. 161-169.) Az életláz, a kéjek árja Elönti izzó véremet. Mámorba ringat, szent varázsba Az izzó lég, a hűs liget. A nyár, az ég dicső leánya Gyönyörtől duzzad és piheg; A természet keblét kitárva Csókokba fojtja lelkemet. Gyönyörhangóceán, világzene, Szépség és bujaság nászünnepe. [...] Hadd csüggjek hát az élvek ajkán S örökre szívjam azt mohón! Lágy déli szél röpítse sajkám, Összhang s aránytalan, mint minden álom; KOMJÁTHY JENŐ 638
