Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - BARRA ERZSÉBET: Egy nő, aki nem tud nemet mondani. Egy színházi görl tündöklése és nyomorúsága
nyáján elbújhatunk mellette. Amellett, te, ha ránézel, megeszküszöl, hogy olyan hideg... akár a ... na mit tudom én, milyen hideg... egyszóval hideg nőnek látszik. És milyen finom megjelenés. Vannak azok a régi, nem is tudom, görög vagy római szobrok, nahát, anyuskám, olyan ez a lány. A múltkor véletlenül találkoztam vele az autóbuszban. Úgy ült ott, a kocsiban, hogy az embernek direkt megfájult érte a szíve, mintha csak azt mondta volna: Kérem, én tudom, hogy nem vagyok idevaló a zsúfolt, mindenki részére elérhető buszba, és nekünk van is saját kocsink, és bocsássák meg nekem, amiért ide, maguk közé, szegény kocsitlan emberek közé tolakodtam... [...]- És ez a lány, kérlek, megnyalja a száját, hogy részt vehet egy ilyen murin, és akkor te, Juci művésznő, húzódozol? A másik lány pedig - nem is lány ugyan, hanem egy nagykereskedőnek a felesége - majd megmutatom a képét a Színházi Újságban, mindig odafotografálják, mint a hét legelegánsabb asszonyát, és akkor te, nemhogy örülnél, hogy ezekkel együtt lehetsz?! lis egészben csak két férfi lesz! Nem is biztos, hogy rád is kerül-e sor, pláne, ha a privátok nagyon mohók, habár ők inkább miránk kíváncsiak, velünk akarnak egy kicsit összemclegedni...- De hát mi bajuk van ezeknek? Miért csinálják ezek az ilyesmit? Ezeknek csak nem kell az a pár pengő?- Mi az, hogy nem kell? Tudod, mennyi dohányuk van nekik? Ok rendezik az egész murit, a fiúk csak kis link jampccek. Mulatni akarnak a nőcik, jól esik nekik, olyan nehéz ezt megérteni?!- Ah, hagyj békét, utálom őket, nem férnek a bőrükben, nem tudják, milyen jó dolguk van.- Na, szervusz, unom az erkölcseidet. Majd ha készen vagy velük, szóljál. Juci azért később megbánta, hogy visszautasította Babyt, és maga sem tudta pontosan, miért tette. (...) Egyedül volt otthon és egyedül a zsibongó színházban. Mindig, mindenütt egyedül. A családja régen szétszóródott a háború utáni évek meg nem nyugvó kavarodásában, ő kiszakadt egy körből, ahová véletlenül beleszületett, de ahová nem is kívánkozott vissza. Amikor tizenkilenc éves korában Bélával elkezdődött a szerelem, úgy érezte, akkor született. Most, úgy érezte, meghal. Lassanként, részletekben, gondolatonként, érzésenként halt meg. Néha, amikor előadás után egyedül vándorolt a hónaposszoba felé, jobban ránézett valami szembekerülő férfire, talán rá is mosolygott, mert a férfi megfordult utána és utánament. Megszólította. De ő megijedt és gyorsan elmenekült. Megijedt a gondolattól, hogy kikezd az utcán 613
