Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Színmélység - MOLNÁR FERENC: Az éhes város
De Dóra és Hedvig leányok voltak. Budapest pedig kegyeli a leányokat, míg újak. Kegyelte őket is. Fekete földü Bácska küldte a barna, nagy fekete, szenderes szemű Dórát. Már kövér Bácska sem tartja meg az ő gyermekeit. Tátra kopárságának emlékeivel jött, botrányos szőkeségében és éhségében jött, savószemekkel Hedvig. Jöttek, és sietve áldatván a jó sorssal, bekerültek egy színházba, hol is énekelniük kellett volna. Társultak Dóra és Hedvig. Társultak, és nem tudták, mint gyűlölik ők egymást. Ok egy nagy harc két katonájaként állíttattak szembe valamely láthatatlan hadvezér által. A szőke és a barna harcolja ezt a harcot, mióta emberek élnek. És aki látni tud, látja, mint áll ma már a harctéren leomlottam megtépetten, véresen a barna. [...] Lumpoltak sokat a lányok, mert lumpolni muszáj sokat Budapesten. (Budapesti Napló, 1905. szeptember 21.) Az éhes város MOLNÁR FERENC [...] Volt ugyanis az egyik színházban egy kis hölgy, aki a maga nemében úttörő volt, mert őt lehet az első budapesti courtisanenak nevezni. Francia ízlésű újságírók és piktorok közt élt, s ezek nevelték kokottá. Nem is volt szép, de utóbb oly kiválóan adminisztrálta magát, hogy meg is szépült. Pénzt is szerzett, a takarékpénztárba rakta, s azt mondták róla, hogy neki vannak Pesten a legszebb és legdrágább ékszerei, a grófnőket és a zsidó asz- szonyokat sem véve ki. Mindössze tizenkilenc éves volt még akkor, amikor egyrészről Lusztig urat, másrészről pedig Orsovai urat megismerte. A többi előre sejthető: Lusztig úr fizette a lakást, a számozatlan gumikerekűt, az ékszereket, a színpadi ruhákat, viszont Orsovai úr a napsugár, az éltető tavasz és a szabad szerelem képviselője volt a kis Anna életében. Hogy „éltető tavasz”, ezt úgy értem, hogy ő soha nem fizetett semmit. [...] <Budapest, 1901. 10-11.) 608