Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)

Portrék – Lágy fényben - NIMRE: A hozomány

A hozomány

NIMRE

Julis szegény a vén kokoct A munkából már kikopott,

Ám lánya van, húsz éves ő, Mindenki így szól: ritka nő,

Az arca báj, a szeme tűz,

Ha kedve jön a vészbe űz,

És anyja szól: az angyalom Tavaszra férjhez is adom.

És jött egy ur, szép, fess, derék A lánya megvette a szivét,

Es szólt a lány: én önhöz ám Elmék, hozzá ad az anyám,

S a jó mama igy szól, hiszen Az Ön szándékát elhiszem,

És bár én csak kokott vagyok, Még nagy hozományt is adok.

Az esküvő megvolt hamar,

Sok ismerős gyűlt össze jaj,

És kérdezik, no mondja mán Mi is hát az a hozomány.

És szólt Julis: a Nagy-körut, Amit ezentúl ő befut.

S nekem, mert szintén élni kell, A mellék-ut is megfelel.

(Kis élclap, 1902. 24. sz.)

586